Idézetek a társadalomról
Vannak emberek, akik többet érnek és vannak, akik kevesebbet... akikre emlékezni fognak, és akikre nem.
Egy olyan társadalom, amely egy kevés rendért cserében kész odaadni egy kevés szabadságot, egyiket sem érdemli meg.
Nincs emberi egyenlőség. Csak emberi különbözőség van.
A közösség, akár tetszik, akár nem, nem térhet le az általa kitaposott útról, bármit is akarjanak az emberek a demokratikus választások során.
Minden diktatúra egyforma egy bizonyos fokig.
A hisztéria és a tömeg együtt halálos kombinációt alkot.
A hisztéria fertőző. Egy olyan tömegben, ahol mindenki más sír, az egyetlen természetes reakció, hogy az ember maga is elkezd sírni.
Rendes országban nem kell erény, mindenki közönséges ember lehet, se nagy bölcs, se nagy hős.
Hiába van szólásszabadság, ha senki sem bírálja a kormányt; sajtószabadság, ha senkinek sem akaródzik kemény kérdéseket föltenni; gyülekezési szabadság, de senki sem használja tiltakozásra; általános választójog, de a jogosultak fele se megy el szavazni; az egyház és az állam szétválasztása, de senki sem tartja karban a közöttük felhúzott válaszfalat. Ha használaton kívül hevernek, a jogok szóvirágokká, hazafias szólamokká válnak. Jog és szabadság: élj velük, különben elveszted mindkettőt.
Csak a természet gazdagsága végtelen, csak ő képzi a nagy művészt. A szabályok javára sok mindent nem lehet mondani, körülbelül azt, amit a polgári társadalom dicséretére mondhat az ember. Aki hozzájuk igazodik, sohasem fog ízléstelent vagy rosszat elkövetni, ahogyan az, akit törvény és jómód mintáz, sohasem válik tűrhetetlen szomszéddá, különleges gazfickóvá; de viszont minden szabály, bármit mondjanak is, megöli a természet igaz érzését és igaz kifejezését!
Mindig tartsd nyitva a szemed, mert a mai civilizációban célorientáltnak nevelik az embereket, hogy csak menjenek előre, és az elérni kívánt eredményre koncentráljanak, miközben lemaradnak arról, ami körbeveszi őket.
Gyakorlatilag járvány terjed az országban. Túl sokat eszünk, túl sokat iszunk, megöljük magunkat. Közben meg mentségeket gyártunk hozzá. Nem könnyű szembenézni az igazsággal.
Egyénileg sok ember került már szembe a fájdalmas döntéssel, hogy bizonyos alapértékeiről le kell mondania, ha egyáltalán élni akar. Aljas diktatúrákban eljöhet az a helyzet, hogy valaki inkább meghal, de nem szegődik a rendszer rabszolgájává, vagy egy-egy konkrét esetben nem árulja el a barátait. A nyomor és a politikai elnyomás milliókat űzött messzire hazájuktól, amit szerettek és ahol otthon érezték magukat. Előfordul, hogy hasonló válaszút elé kerül egy egész társadalmi csoport vagy akár egy egész nép: a régi módon nem élhet tovább, de érdemes-e megváltoznia, és ha igen, képes-e rá?
Minden ideológia csupán egy ürügy, mely arra szolgál, hogy azok a szellemi emberek, akikre nincsen szükség, megpróbálják létjogosultságukat bebizonyítani. Látja, Európa törvényei szerint nekem most az lenne a feladatom, hogy mint éjjeliőr, vagy mint utcaseprő, vagy mint ausztráliai birkanyíró tüntessek valamely ideológia mellett, és mártírsorssal hirdessem, hogy azért megy rosszul az emberiség dolga, mert én, a Nobel-díjas egyetemi tanár birkát nyírok és utcát seprek, ahelyett, hogy az emberiséget vezessem. Hát nem, uram, ez hazugság lenne. És én inkább elárulom azt az Európát, mely erre a hazugságra fölnevelt. Nincs az emberiségnek semmi szüksége reám, mint szellemi emberre. Túlontúl sokat termelt. Vendéglősre van szüksége, aki vasárnaponként a pihenni akarókat kiszolgálja.
Egy ember, aki a múlt század derekán, tökéletesen kifejlesztve egyéniségét érvényesülni tudott a társadalomban, ma akkor érvényesül igazán, ha mindazt, ami eredendően egyéni benne, mentől tökéletesebben tudja elnyomorítani és leplezni.
Vannak emberek, akik többet érnek és vannak, akik kevesebbet... akikre emlékezni fognak, és akikre nem.
Egy olyan társadalom, amely egy kevés rendért cserében kész odaadni egy kevés szabadságot, egyiket sem érdemli meg.
Nincs emberi egyenlőség. Csak emberi különbözőség van.
A közösség, akár tetszik, akár nem, nem térhet le az általa kitaposott útról, bármit is akarjanak az emberek a demokratikus választások során.
Minden diktatúra egyforma egy bizonyos fokig.
A hisztéria és a tömeg együtt halálos kombinációt alkot.
A hisztéria fertőző. Egy olyan tömegben, ahol mindenki más sír, az egyetlen természetes reakció, hogy az ember maga is elkezd sírni.
Rendes országban nem kell erény, mindenki közönséges ember lehet, se nagy bölcs, se nagy hős.
Hiába van szólásszabadság, ha senki sem bírálja a kormányt; sajtószabadság, ha senkinek sem akaródzik kemény kérdéseket föltenni; gyülekezési szabadság, de senki sem használja tiltakozásra; általános választójog, de a jogosultak fele se megy el szavazni; az egyház és az állam szétválasztása, de senki sem tartja karban a közöttük felhúzott válaszfalat. Ha használaton kívül hevernek, a jogok szóvirágokká, hazafias szólamokká válnak. Jog és szabadság: élj velük, különben elveszted mindkettőt.
Csak a természet gazdagsága végtelen, csak ő képzi a nagy művészt. A szabályok javára sok mindent nem lehet mondani, körülbelül azt, amit a polgári társadalom dicséretére mondhat az ember. Aki hozzájuk igazodik, sohasem fog ízléstelent vagy rosszat elkövetni, ahogyan az, akit törvény és jómód mintáz, sohasem válik tűrhetetlen szomszéddá, különleges gazfickóvá; de viszont minden szabály, bármit mondjanak is, megöli a természet igaz érzését és igaz kifejezését!
Mindig tartsd nyitva a szemed, mert a mai civilizációban célorientáltnak nevelik az embereket, hogy csak menjenek előre, és az elérni kívánt eredményre koncentráljanak, miközben lemaradnak arról, ami körbeveszi őket.
Gyakorlatilag járvány terjed az országban. Túl sokat eszünk, túl sokat iszunk, megöljük magunkat. Közben meg mentségeket gyártunk hozzá. Nem könnyű szembenézni az igazsággal.
Egyénileg sok ember került már szembe a fájdalmas döntéssel, hogy bizonyos alapértékeiről le kell mondania, ha egyáltalán élni akar. Aljas diktatúrákban eljöhet az a helyzet, hogy valaki inkább meghal, de nem szegődik a rendszer rabszolgájává, vagy egy-egy konkrét esetben nem árulja el a barátait. A nyomor és a politikai elnyomás milliókat űzött messzire hazájuktól, amit szerettek és ahol otthon érezték magukat. Előfordul, hogy hasonló válaszút elé kerül egy egész társadalmi csoport vagy akár egy egész nép: a régi módon nem élhet tovább, de érdemes-e megváltoznia, és ha igen, képes-e rá?
Minden ideológia csupán egy ürügy, mely arra szolgál, hogy azok a szellemi emberek, akikre nincsen szükség, megpróbálják létjogosultságukat bebizonyítani. Látja, Európa törvényei szerint nekem most az lenne a feladatom, hogy mint éjjeliőr, vagy mint utcaseprő, vagy mint ausztráliai birkanyíró tüntessek valamely ideológia mellett, és mártírsorssal hirdessem, hogy azért megy rosszul az emberiség dolga, mert én, a Nobel-díjas egyetemi tanár birkát nyírok és utcát seprek, ahelyett, hogy az emberiséget vezessem. Hát nem, uram, ez hazugság lenne. És én inkább elárulom azt az Európát, mely erre a hazugságra fölnevelt. Nincs az emberiségnek semmi szüksége reám, mint szellemi emberre. Túlontúl sokat termelt. Vendéglősre van szüksége, aki vasárnaponként a pihenni akarókat kiszolgálja.
Egy ember, aki a múlt század derekán, tökéletesen kifejlesztve egyéniségét érvényesülni tudott a társadalomban, ma akkor érvényesül igazán, ha mindazt, ami eredendően egyéni benne, mentől tökéletesebben tudja elnyomorítani és leplezni.
Facebook
Pinterest