Idézetek a társadalomról
Mert aki magát felmagasztalja, megaláztatik; és aki magát megalázza, felmagasztaltatik.
A társadalom, minthogy nincsen igazán tér, ahol mozgásban lehetne, állíthatná, mondhatná önmagát, tehetetlen, s magára hagyja az egyént, aki tehát magában, egyedül, a közösség, a tradíció, a kultúra védelme nélkül áll - állunk, s próbálkozunk ki-ki alapon. És hiába tudunk valamit egyenként, akár több millióan, ez, a nyilvános beszéd híján, személyes tudás marad, pedig kollektívnek kéne lenni.
A világ megváltozott, kölcsönösen függünk egymástól, és az önálló élet művészete régen feledésbe merült. Nézzünk körül az otthonunkban! Hány olyan tárgyat, eszközt találunk, amelyet tíz, ötven vagy akár száz mérföldes körzeten belül gyártottak? Az életmódunk, a föld leggazdagabb fejlett országának életmódja, szállítás és kommunikáció bonyolult hálózata révén képes csak létezni. Ha ezt a hálózatot megszüntetjük, az életszínvonalunk visszazuhan a középkori Európáéhoz hasonló szintre.
Hol fellép a rendtartás, fellép a név; s mert már fellépett a név, ismerni kell a határokat s így elkerülni a csapásokat.
A politika olyan játék, hogy csak vaskesztyűben játszható. Selyemkesztyűben nem.
Én nem óhajtok olyan mennyországot, amely fehérekkel van tele, én olyan mennyországot akarok, ahol a feketék és fehérek és rózsaszínűek és sárgák mind egyenlők. De még inkább szeretném ezt itt a földön.
A jó emberek éjjelente békésen alszanak az ágyukban, mert kemény férfiak állnak készen arra, hogy helyettük megtegyék az erőszakos dolgokat.
Aki politikával foglalkozik, annak két tulajdonsággal kell bírnia. Először némi könnyelműséggel, vagy ha úgy tetszik, halálmegvetéssel, ami ugyanaz; másodszor, ha már döntött, rendíthetetlenül hinnie kell saját döntéseiben.
Amely népen belül gyűlölet munkál, ott mindenki: a gyűlölködők és a gyűlöletet elszenvedő is szolga marad.
Mennyivel könnyebb kifigurázni a rendszert, és azzal viccelődni, hogy egy országot földönkívüli torzszülöttek irányítanak, mint megbirkózni azzal a szenvedéssel, amit okoznak!
A gyerek a jövő emberanyaga. A jövő a léglökéses gépek és az elektronikus agyak kora lesz. A specialisták és szakemberek egész hadserege szükséges, hogy a rengeteg gépet kiszolgálják.
Nem hinném, hogy az adományok igazán hasznosak. Rendszerint nem a megfelelő célra fordítják őket. A lelkesedés, a tettvágy, a tág látókör nem a pénz függvénye. A drága felszerelés, a költséges képzés, a kísérletekre költött vagyon nem mindig váltja be a hozzá fűzött reményeket. Az adományok nagy része rossz kezekbe jut.
Van egy álmom: egy napon felkel majd a nemzet, és megéli, mit jelent valójában, ami a hitvallásában áll.
Az egyre növekvő egyéni és társadalmi feszültségek közepette nagyon könnyű elveszíteni biztonságérzetünket, és a körülmények vagy erőszakosabb embertársaink áldozatává válni. Zavaros korban élünk, konfliktusok közepette, melyeket romboló indulat tüzel. Így hát szükségünk van egy szilárd alapra, egy olyan belső hozzáállásra, amely biztonságot teremt életünkben.
Minden társadalmi forradalmat, minden tudományos és technikai forradalmat megszállottak hajtottak végre, nem kétkedő szakemberek.
Facebook
Pinterest