Blaine Harden
amerikai újságíró
Hidd el, a nap olykor még a patkánylyukba is besüt.
Alapvető különbség van a kívülről bekerültek és a táborban születettek között. Az előbbieket folyamatosan nyomasztja a boldog múlt és az elviselhetetlen jelen közötti ellentét, így nem marad életerejük a túléléshez. A lágerben való születés azonban azzal a perverz előnnyel jár, hogy a rabnak nincsenek elvárásai.
Járjuk az élet hosszú, hosszú útját, Együtt maradunk, hiába fúj a szél vagy tépáz az orkán, Az úton boldogság és szenvedés vár ránk, De mi kitartunk: erősebbek vagyunk az élet viharánál.
A foglyok többsége megfeledkezik a kerítésről, és már nem is tűnik fel nekik, hogy mögötte húzódik az egész nagyvilág. Olyanok, akár a robotok, nem akarják értelemmel megtölteni a létezés űrjét.
Amikor a gyerekek először jutnak el moziba, pánikba esnek, amikor elsötétül a nézőtér, mert azt hiszik, el fogják őket rabolni.
Egy háborúnak, akár hideg lenne, akár meleg, csakis vesztesei lehetnének.
A kegyetlenség mértéke olykor eltompítja az erkölcsi felháborodást.
Mennyivel könnyebb kifigurázni a rendszert, és azzal viccelődni, hogy egy országot földönkívüli torzszülöttek irányítanak, mint megbirkózni azzal a szenvedéssel, amit okoznak!
Az unalom öl, vagy ha nem, hát megnyomorítja áldozatait, vagy ha azt sem, akkor piócaként szívja a vérüket, és sápadtan, bárgyún hagyja búslakodni őket.
Facebook
Pinterest