Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko

Elmennek az anyák. De nem hirtelen mennek, csak mi érezzük olyan hirtelennek.

A csönd csendjével susogja a szám, az esővel esengem szaporán, a hóval, mely szűk szobád ablakán bedereng s - álmomban, s álmom után, tavaszi éjszakán gondolj reám és nyári éjszakán gondolj reám és őszi éjszakán gondolj reám és téli éjszakán gondolj reám.

Békében is úgy kell élni, mint a háborúban. A háború: az élet lecsupaszított lényege. Az élet lényege pedig: harc az életért.

Írhat valaki rossz verseket, attól még lehet jó ember. De rossz embernek lenni és jó verseket írni lehetetlen.

A tökéletesítést magán kell kezdenie az embernek, nem másokon.

Ha az ember minden érzését, minden gondolatát rozsdás lakat alatt tartja, akkor végül őt magát is megeszi a rozsda.

Minden társadalmi forradalmat, minden tudományos és technikai forradalmat megszállottak hajtottak végre, nem kétkedő szakemberek.

A hit a tudás hiánya.

Az életben úgyis elég megaláztatás akad, semmi szükség rá, hogy magunk is keressük.

A történelmet csontból, húsból és akaratból álló emberek csinálják.

A jóság az, amikor a gyerek az egyetlen játékát adja oda.

Fölösleges tudás nincs a világon.

Gondold csak meg akkor, amióta az emberi faj a világon van, mennyi jó ember élt a földön, és igaz, hogy mind meghaltak, de szellemük energiája, az itt van velünk, és úgy hat ránk, mint a nap.

A vérontás csak vérontást szül, abból pedig még jó soha senkinek nem származott.