Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko

Nincs se jó, se rossz, csak jó és rossz emlékek vannak.

Mindannyian a véletlen kezében vagyunk, és ő úgy bánik velünk, mint a sakkfigurákkal, ha akar, lelök a tábláról, ha akar, egymás mellé tol bennünket (...). A véletlen kormányoz mindent, a háborút is, a szerelmet is.

A család megöli a szerelmet. A szerelem: rácsodálkozás, és ha megszokás lesz belőle, már vége is.

A szerelemnek nincsenek törvényei. Ő maga a törvény, és minden esetben más és más.

Szerelemtől, sírveremtől nem menekülhetsz.

Az élet minden földön nem a vándormadarakra épül, hanem a tősgyökeres népre.

A tanultság egymagában nem teszi az embert se jobbá, se boldogabbá.

Nem elég megölni a gyilkosokat, a lehetőséget kell kiölni, hogy gyilkosok szülessenek.

Minden nacionalizmus embertelen. Nem lehet a hazában úgy hinni, hogy elválasztjuk az emberiségtől. Ebből születik a háború és annyi más őrület. Egy eljövendő világháború pedig azzal fenyeget, hogy az atommáglya tüzében ott éghet mindenki: az igazak is, a hamisak is. Mielőtt valamiben hinnénk, higgyünk egymásban.

Boldogtalanok a balgák, akik azt hiszik, hogy boldogok. Olyan hit kell, mely tudással társul, olyan hit, mely tetté válik.

Túl sokan vannak, akik nem hisznek semmiféle erkölcsi értékben. Minél többet tudnak az ilyenek, annál veszedelmesebbek. De a nyílt cinikusoknál is sokkal veszélyesebbek, akik úgy tesznek, mintha hinnének. Természetesen mindig abban, amiben az adott pillanatban érdemes hinni. Micsoda képmutatás olyasmiről győzködni másokat, amiről magad se vagy meggyőződve!

A cinizmus a gyilkolni kész, bűnös, szent együgyűség nevelője.

Vannak emberek, akik hajlandók kiszolgálni bármilyen hatalmat, csak hatalom legyen.

Azért a hitet mégsem helyettesítheti a tudás. A tudós fej kitűnően összeférhet az analfabéta lélekkel. Mielőtt megalkotnánk a gondolkodó gépeket, meg kell alkotni a gondolkodó gépek etikáját. Különben okos gyilkosok lesznek belőlük.

Bizony, könnyű dolog ártatlannak lenni. Könnyű, de aljas.