Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko

Nem elég, ha az ember fölrepül a Földről, fontos, hogy milyen gondolatokat visz magával. Hisz máskülönben olyanok lennénk, mint az űrbe küldött kutyák.

Ahhoz, hogy az ember szeresse felebarátját, először meg kell tanulnia szeretni saját magát. Aki viszont igazán szereti magát, az nem csak magát szereti. Azokat is, akik már nincsenek, akik vannak, akik csak lesznek.

Veszedelmes dolog a vasegészség, ha vaslélekkel társul.

A történelem emlékezete nem használ a kondíciónak.

Ha mi elbutulunk, elbutul a legfelső értelem is... A tudás önmagában lehet szívtelen is. Van, ami fontosabb, mint a végtelen tudás, ez pedig: a végtelen szív.

Ha végtelen az ismeretlen, akkor a tudás lehetőségei is végtelenek. Az ember lehetőségei is végtelenek, mert az ember: maga az önmagát megismerő tudás. A legfőbb értelem nem az embertől függetlenül létező valami a világmindenségben. Az ember - része ennek az értelemnek. Talán a legfontosabb része.

Az irodalom az, ami ráébreszti a népet, hogy ő a nép, az emberiséget, hogy az emberiség. Az írók el tudják érni, amire nem képes az orvostudomány: legyőzni a megsemmisülés fátumát. Hőseik bármilyen réges-rég éltek is, örökre a nép részévé válnak, és a halál nem fog rajtuk.