Idézetek a társadalomról
Lehetetlen meggyőzni az embereket bármilyen újdonságról. Csak egyet tehetünk: hagyjunk időt nekik, hogy meghaljanak. Majd a fiatal nemzedék öleli magához az új igazságokat.
Hát jó nincs? Dehogyis nincs! Ámde mit írjak a jóról? Megváltoztatni én nem a jót akarom.
Nehéz ott énekelni s bírálni nem lehet, hol döfnek és leütnek bölcs érvelés helyett.
Jó volna hinni abban, hogy történelmünk során az ember, az emberiség pallérozódott, civilizálódott, emberségesebbé vált. Jó volna hinni, hogy ma kevesebb szenvedés van a világban, mint volt mondjuk száz vagy ezer évvel ezelőtt. Ha a tudomány eredményeire gondolunk, örülhetünk. Ha a "véres huszadik századra" gondolunk, a két világháborúra, a haláltáborokra, Kambodzsára, Szudánra, a három-négy milliárd mély nyomorban élő emberre, az életterüket elvesztő, éhen haló állatok milliárdjaira, akkor sírhatunk.
Ti mai magányosok, ti elkülönülők, egykoron nép lesz belőletek.
A világ (...) csak úgy ontja a csodákat, bővelkedik bennük, hemzseg tőlük. Mi pedig a tévé és a pia átlátszatlan műanyag buborékjában élünk.
Mennyi bűne van annak az ezerfejű hidrának, amit mi közönségesen "társaság"-nak nevezünk. És éppen ez a társaság ítélkezik a legteljesebb nyugalommal afölött a tagja fölött, "akin" kiütközik a fekély, amelyben a "társaság" szenved. Milyen ájtatos szemforgatással, milyen orrfintorral, milyen messzire igyekeznek az emberek elkerülni azt a szegény ördögöt, aki elég szerencsétlen volt, hogy éppen rajta ütött ki a társadalom általános fertőzöttsége.
Ez a világ gyűlöli a szeretetet, mert az gyengéd, alázatos, megbocsátó és bölcs. A világ pedig erőszakos, öntelt, a másikon átgázoló, képtelen megbocsátani és ostoba. Győzni akar és nem veszíteni. Kapni akar és nem adni. Inkább gyűlöl, mint szeret.
A legenda szerint Jézus öt kenyérből és két halból, majd hét kenyérből és néhány halból sok ezer embert lakatott jól. Az elkerülhetetlen globalizáció milliárdnyi kenyeret, halat, dollárt, eurót önt a multik elé, akik gyónnak és föloldozást kapnak, miközben a Földön mégis ezrek és tízezrek halnak éhen. Visszájára fordult a hitélet? Könnyebb a tevének átjutni a tű fokán, mint a szegénynek megkapni azt a mindennapi kenyeret, amiért a papság naponta imádkozik?
Ma a tudósok azt állítják, hogy a közeledő világkatasztrófának az az oka, hogy az emberiség intelligenciájának a fejlődése teljesen elmaradt a technológia rohamos előrehaladásától. Hozzátehetjük: az olló szétnyílt. Nemcsak az intelligencia, hanem az erkölcsi érzék is ma már a béka feneke alatt van a technológiai csúcshoz képest. Lassan olyan a helyzet, mintha egy gorilla kapna kezébe egy kézigránátot. Vagy önmagát pusztítja el vele, vagy másokat is.
Vásár az élet: a földnek lakossa Lót-fut, könyökli egymást, és tapossa.
Emberek csapdákban vergődnek, feszül az indulat, a harag oly nagy. Családok hullanak, süllyednek, fulladnak, nem jön a mentőhajó, s a jéghegy túl nagy...
A civilizációnak épp az a célja: mindenből élvezetet csinálni.
Ha nem tudod meggyőzni őket, akkor zavarj össze mindenkit.
Nem mindenkinek kötelező hátrányos helyzetűek segítését hivatásul vállalnia. De mindenkinek kötelező tudomást vennie hátrányos helyzetű embertársainkról. Ez az első lépés a szolidaritás felé.
Facebook
Pinterest