Idézetek a társadalomról
Nincs, ami gyorsabban eggyé forrasztana egy birodalmat, mint a földjére lépő idegen hadsereg.
Az embert áthatja az a meggyőződés, hogy a kormány tagjainak legnagyobb boldogsága egybeesik az állampolgárokéval, és hogy az állampolgárok mindig valakik kormányzata alatt állanak, hol ezeké, hol azoké alatt.
Amikor egy valódi géniusz születik e világra, azt a legbiztosabban az jelzi, hogy minden ostoba szövetségbe gyűlik ellene.
A jövőbe vezető út minden kereszteződésénél a hagyomány tízezer embert állított fel, akik a múltat őrzik.
Három nagy veszéllyel kell szembenéznie a civilizációnknak. Az első a nukleáris háború pusztítása, a második a túlnépesedés fenyegetése, a harmadik a tétlen kényelem kora.
Az új eszméknek annál több idő kell ahhoz, hogy általános elismerést nyerjenek, minél eredetibb ez az eszme.
A gazdagoknak élete, a szegényeknek sorsa van.
Ha valakinek életében emlékművet állítanak, az annak a tanújele, hogy kételkednek: vajon az eljövendő nemzedékek is ugyanúgy fogják tisztelni a nagy férfiút?
Csak egy papírvékony különbség van a tömegek és az őket vezető néhány ember között. Az egyik csak remél, a másik döntést is hoz. Mindent egy lapra tesznek fel. És készen állnak mindent elveszíteni, ha úgy hozza a sors.
Semmi sem kevésbé személytelen, mint a nyilvánosság.
A dinoszauruszok szinte semmi nyomot nem hagytak maguk után. Kivéve néhány borostyánba zárt csontot, a gyomruk tartalmát, a székletüket. Csak remélni tudom, hogy mi ennél érdekesebb emlékeket hagyunk magunk után.
A politika a mesterfogások művészete, amelyekkel a hatéves gyereksereg szellemi szintjén élő primitív választópolgár-vadakat az orruknál fogva lehet vezetni.
- Jobban oda kéne figyelnie rá, kinek a fejébe nyom csak úgy egy koronát. - Ez a baj a koronákkal: valakinek hordania kell őket. Nincs más lehetőség, mint vaktában bedobni a tömegbe, és reménykedni a legjobbakban.
A civilizáció akkor kezdődött, amikor egy dühös ember kövek helyett szavakkal kezdett dobálózni.
Boldog az a komédiaíró, aki olyan országban született, ahol a társadalom még nem olvadt egyetlen mozdulatlan tömeggé, ahol még nem vonta be annak az elavult előítéletnek egységes kérge, amely egy és ugyanazon formába foglalja, egy mérce alá vonja mindenkinek a gondolatait, ahol ahány ember, annyiféle vélemény, ahol mindenki maga alakítja ki a jellemét.
Facebook
Pinterest