Idézetek a társadalomról
Hol van az az állam az ég alatt, mely kormányzásban túltesz a méheken?
Guillaume de Salluste Du Bartas
A börtönélet (...) az alapvető emberi jogoknak a folyamatos megsértésével jár. Az elítéltet érő mindennapos zaklatások és vadállati brutalitású módszerek lerombolják személyiségét. A törvény persze nem ezt az eredményt szeretné elérni, de ez a nem kívánt mellékhatás minden börtönben elkerülhetetlen, akár törvényes, akár törvénytelen bebörtönzésről van szó.
Bevált manipulálási eszköz: a következmények szférájában keresni és megtalálni az okokat. Így sikkad és ködösítődik el mindennemű politikai felelősség.
Ha az ember soká távol van a keresztény világtól, és a civilizációtól, visszajut abba az állapotba, amelybe Isten helyezte, vagyis a vadság állapotába.
Vajon igaz-e az, amit gyakran állítanak, hogy a szerelmi kapcsolatok rövidülésének oka a fogyasztói társadalom, ahol a szerelem a gyors izgalmak piaca, ahol holmikat vásárolunk, majd kidobjuk őket? Vagy talán éppen fordítva van: mivel a szerelem nem garantál állandóságot, a fogyasztás megbízhatósága felé fordulok.
Az a növekedés, amelyre a fejlett ipari országok törekednek, nem eredményezi azt, hogy az emberek boldogabbak. Éppen ellenkezőleg: az emberek feláldozzák boldogságukat a növekedés keresése érdekében. Bár ma az embereknek több ennivalójuk van, nagyobb autóik vannak, és a Maldív-szigetekre járhatnak nyaralni, lelkiállapotuk nem javul vásárlóerejükkel együtt, bármennyire is hiszünk ebben az illúzióban.
A XX. század, ahonnan érkeztünk, több rossz embert csinált, mint amennyit elpusztított. Ahogy éltünk, már nem lehet, ahogy kellene, még nem tudunk.
Az ember, és csakis az ember pusztító ösztöne csillapíthatatlan oly mértékben, hogy öl és rombol akkor is, ha nem éhes, és építeni sem akar.
Olyan korban élünk, és ezt tudomásul kell vennünk, amelyben nem az érték érvényesül, hanem az érvényesülésnek van értéke.
A szociológia elsődleges műhibája az, amit általában úgy hívnak: a gyógyítást megelőző diagnózis. Ugyanis az ember meghatározásából és szentségéből egyenesen következik, hogy társadalmi kérdésekben a betegséget csak akkor találhatjuk meg, ha a gyógymódot már megleltük.
Nem volna szabad elfelejtenünk, hogy a fehér ember civilizációja nem fajközi kaptafa, amire mindenféle színű bőrt rá lehet húzni. Nem általánosan alkalmazható, egyetemes boldogítószer, hanem kényes szérum, amely helytelen adagolásban, népeket tönkretevő, évezredes megelégedettséget romba döntő, szörnyű méreggé válhat.
A nagy nép olyan, mint a nagy ember. Ha hibát követ el, felismeri. Ha felismerte, beismeri. Ha beismerte, kijavítja. És aki rámutat a hibáira, azt a legjóságosabb tanárának tekinti.
A legvégén senki sem áll. Mert az ötletest egy erős fogja megölni, az erőst pedig egy ötletes. Ha valaki pedig egyszerre a legötletesebb és a legerősebb, hát bizonyos, hogy egy szerencsés hülye készíti ki. Így tehát a legötletesebbek és a legerősebbek mindig meghalnak. Ezért vezetik ezt a világot a hülyék!
A kommunizmus és a kapitalizmus között csak az a különbség, hogy az utóbbi sokkal kifinomultabb eszközökkel zsákmányolja ki az embereket.
A mai kor az arany középszer és az érzéketlenség kora, a lustaságnak, a tudatlanság dicsőítésének, a munkára való alkalmatlanságnak, a készen kapott eszmék és eszmények fogyasztásának a kora. Senki sem gondolkozik; ritka az olyan ember, aki valamiféle eszmét termel ki magából.
Facebook
Pinterest