Idézetek a társadalomról
Az ember becsvágya olyan eszményi közönséget teremt magának, amelyet úgy hívnak: utókor.
Hiába minden óvatosság, tapintat, az érzelmek áttörik az együttélés formáit, egy napon fekete és fehér bárányokra szakad szét a nyáj, s a pásztor tehetetlenül érzi, hogy a fehérek közelebb állanak szívéhez.
Többé-kevésbé mi - te is, én is - vagyunk felelősek a szegénységért, a háborúkért, a bűnözésért, a gyerekek megbecstelenítéséért és a sok-sok ezer autóbalesetért. Miért te és én? Mert a fák, a sziklák, a felhők és a nyulak stb. nem okoznak sem háborút, sem válást. Az emberi viselkedést leginkább maga az ember irányítja.
A nagy civilizációs ugrások olyan folyamatok, melyek majdhogynem romba döntik azokat a társadalmakat, melyekben bekövetkeznek.
Az ön nemzete egy nagy küzdelmen megy most keresztül; a szellem küzdelme az. Mindenki törekszik az előrehaladt nagy nemzeteket utolérni: a tudós, a költő, az állambölcs, a nemzetgazdász, az iparos, a népnevelő; a férfi, a nő, az ifjú, az agg, a főúr, a közpolgár. Ha úgy tudnák mindannyian, mennyire egy cél után törekszenek, csodákat mívelhetnének; de el vannak egymástól szakítva, s külön magára fárad, és kifárad sikertelenül mindenik.
Manapság a renyheség diadalmaskodik a serénységen, a tétlenség a buzgalmon, a bűn az erényen, a fennhéjázás a bátorságon.
Amennyiben a népességszám arra utal, hányan vagyunk, akkor a fogyasztás arra: hogyan viselkedünk egyénenként. Egyenlőtlen világunkban előfordul, hogy egy tucatnyi ember magatartása az egyik helyen nagyobb mértékben hat a környezetre, mint pár száz másik emberé egy másikon.
Annak ellenére, hogy mint faj nem vagyunk tökéletesek, sok mindenen képesek vagyunk változtatni a szabadság, a tolerancia, a racionális gondolkodás és mindenekfelett a többi emberrel való törődés által.
Nem lehet igazságosan politikát csinálni. Az erény nem azonos az igazságossággal. Az erény megköveteli, hogy olykor igazságtalanok legyünk.
Néha úgy érzem, a gimi olyan hely, ahová a társadalom csak abból a célból küldi a fiatalokat, hogy letesztelje, van-e elég kitartásuk ahhoz, hogy megbirkózzanak a való világgal.
Nem sokaság, hanem Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.
Ez a mi korunk veszélye: feszültség érezhető a világban, szörnyű feszültség, amely már-már pattanásig fokozódott. Az emberek boldogtalanok, és a lelkiviláguk egészen megzavarodott.
A társadalom hazug és csavaros logikával próbál magába olvasztani és megváltoztatni mindenkit, akinek a viselkedése eltér az átlagtól.
Az utókor általában gátlástalanul tudja kisajátítani az alkotói életműveket, saját hasznára és használatára egy-egy gondolatkört felnagyít, eltúloz, meghamisítva és megcsonkítva ezzel a szellemi egészet, gazdagságot.
A jövendő generációk boldogsága... Ki tudhatja előre, hogy miből áll? Ki beszélt ezekkel a jövendő generációkkal? Ki tudja, milyen bálványokat fognak ők imádni? Annyit változott a boldogság fogalma a századok folyamán, hogy senki se veheti magának a bátorságot, hogy előre meghatározza. Attól nem leszünk boldogok, hogy fehér kenyéren taposunk, és belefulladunk a tejbe. De már ma azok lehetünk, ha megosztozunk másokkal a szűkölködésben. Ha csak a "boldogsággal" és a szaporodással törődünk, értelmetlenül népesítjük be a Földet, és egy félelmetes társadalmat hozunk létre.