Idézetek a társadalomról
Az emberiség jótevői azok, akik nagyban gondolkoznak róla; de az urai és bálványai azok, akik hízelegtek neki és megvetették, akik elnémították, lemészárolták, vakbuzgókká tették, kihasználták.
Adnunk kell enni annak, aki önmagáról nem képes gondoskodni, hiszen az Úr maga táplálta vándorló népét a mannával. De csupán az Ígéret földje határáig! A kötelességünk tehát csak addig terjed, míg a másik ember gondoskodni nem képes önmagáról. Azon túl kötelező elvárni tőle az önellátást.
Egy társadalom életrevalósága vagy pusztulásra méltó volta talán éppen abban lepleződik le, hogy miként viszonyul az utcán heverő gondokhoz, mit kezd azokkal, akik képtelenek önmaguk védelmére és jogaik érvényesítésére.
A helyzet ez: függünk a kordivat szerint készült kivégzőeszközön, kezünk-lábunk átverve rögeszmékkel, hogy "szebb jövő" meg "majd az utódok", s tény, hogy inkább vagyunk nevetségesek, mint tragikusak.
Ki vette el dalos kedvét e népnek? Ki tette, hogy elnémult benne minden, mi arra volt jó, hogy aszályos évek vihar előtti csendjén átsegítsen?
A változás elkerülhetetlen minden nyitott, világi társadalomban. A változás hajtóerő, amely irányítja a kereskedelmi és közintézményeket, a kulturális és technikai fejlődést, valamint a pénzügyi folyamatokat. A dinamikus vezetés legkönnyebb módja a változás ösztönzése.
A felesleg termelése fontos eleme a választás szabadságát hirdető társadalmaknak.
Az embernek szabad akarata nincsen. (...) Az ember csak labda. Ismeretlen erők játszanak mivelünk. Arra forgunk, amerre azok akarják!
Az az asszony, amelyik elvált az urától, olyan, mint a virágzó faág, amelyik letörött a fáról, leesett a földre. Nem érdemes fölvenni többé.
Amikor egy csoport tagjai vagyunk, az az elnyomhatatlan vágy olvasható le az arcunkról, hogy igazán a csoport részei legyünk.
Mire törekszik az állam? - Hogy lehetőleg rend legyen - akármilyen áron -, hogy rá lehessen mondani valamire, ami csak látszat, hogy az rend.
Aki a faluból kiment, az azt akarja, hogy aki itt van a falun, az csak maradjon meg falusi bunkónak. Ők azért nem akarnának visszajönni, de aki beleragadt ebbe a sárba, azt nem engedik kimászni belőle.
Ha az ember egy bizonyos körből átkerül egy másikba, még ha az csak három mérföldnyire van is, többnyire teljesen másfajta társalgás, nézetek és eszmevilág közepébe csöppen!
A mi korosztályunk nem élt át háborúkat és gazdasági válságokat, mégis háború pusztít szívünkben, és egész életünk egyetlen lelki válság. Forradalomra készülünk a kultúra ellen. Krízisünk spirituális természetű, és végigkíséri életünket.
A szegény ember nem is él, csak van.
Facebook
Pinterest