Idézetek a társadalomról
Azon a napon, amikor a bűn az ártatlanság képében tetszeleg, érdekes áttétel folytán az ártatlanságot szólítják fel önigazolásra.
Olcsó az éhség, drága a csömör.
Fizetni kell, be kell mocskolnunk magunkat az alávaló emberi szenvedéssel. A fájdalom piszkos, visszataszító és ragacsos világával.
Fenséges dolog jót tenni, és hallani, hogy rosszat mondanak rólunk.
Bürokraták és pénzemberek irányítanak minket, Hazug szólamok, ígéretek tartják alul a szintet. Utat keresve, tapogatózva egymásra lépve élünk, Megnyomorítva, mindent feladva szánalmas lesz a végünk.
A politikát és az emberek sorsát olyan emberek alakítják, akiknek nincsenek eszményeik és nincs bennük nagyság. Akikben nagyság van, nem foglalkozik politikával. Ez áll mindenre. De most új embert kell teremtenünk önmagunkban. Most az kell, hogy a cselekvés emberei eszményekben hívő emberek is legyenek.
A mai ember élménytársadalomban él (...). Az élménykereséssel a lakosság szélesebb rétegeinek életében is érvényesülnek olyan mechanizmusok, amelyek azelőtt hagyományosan inkább a sok szabadidővel rendelkező leisure class kiváltságaihoz tartoztak: az emberek valami átlagon felettire vágynak, tüntetően fogyasztanak (...), és olyan szórakozásokat keresnek, amelyekben van valami társadalmilag haszontalan és egyéni.
Mindig vannak káros közvélekedések, amelyeket azért nem veszünk észre, mert azokkal körülvéve élünk. Ilyen a melegek házasságának elutasítása, de a legszegényebbekről is egyre kevésbé gondolkodunk őszintén. Szerintem rossz irányba mozdult el a társadalom véleménystruktúrája ebben a témában. Szeretjük ugyanis azzal felmenteni magunkat, hogy azért a szegény is tehet arról, hogy nyomorog. Egy olyan országban, ahol a hét év alatti gyerekek majdnem fele mélyszegénységben él, a legrosszabb reakció azt mondani, hogy lényegében ők tehetnek róla.
Csakis a szervezett közösség válik alkotó erővé, kedves barátom! Az ember egymagában elvész, míg a közösségben minden törekvés megtalálja a maga helyét, és együttesen hozzájárulnak minden egyén felemeléséhez, valamennyi közösség együttes tevékenysége pedig közelebb viszi az emberiséget Istenhez.
A nyugati kultúrában túl nagy hangsúlyt kap a fiatalosság, így a bölcsesség kevesebb figyelemben részesül. Itt volna az ideje, hogy felülvizsgáljuk és átértékeljük a kialakult helyzetet.
A közjó az egyesek jólétéből áll.
Elegem van belőle, hogy azért éljek, cselekedjek, érezzek, hogy ezt elmarasztaljam, annak meg igazat adjak. Elegem van belőle, hogy a szerint a kép szerint éljek, amit mások adnak rólam. Autonómia mellett döntöttem, függetlenséget követelek a kölcsönös függésben.
Az olyan dolgok, mint a mágia, a film, az irodalom, a zene, a képzőművészet vagy a tánc, hihetetlen képességgel rendelkeznek arra, hogy meghaladják a társadalmi korlátokat. Ezek a dolgok összehozzák az embereket - olyanokat, akiknek szokványos esetben soha nem nyílna alkalmuk megismerni egymást.
Régi rögeszmém, hogy a szellemi embernek már esztétikai szempontból is forradalmárnak kellene lennie: tiltakoznia kellene egy sivár, dohos és kisstílűen zavaros világrend ellen.
Az ember árucikké vált, önmagát adja el mindennap, és az értékcsökkenést nem tolerálja a fogyasztói társadalom. Mindenki pótolható, nincsenek kizárólagos prioritások.
Facebook
Pinterest