Mark Helprin
1947. június 28. — amerikai regényíró
A macska a magányos nők mentsége arra, hogy magukban beszélhessenek.
Csak a rossz színész memorizálja a szövegét. A jó színész játék közben maga írja.
Vannak emberek, akik semmi nyomot nem hagynak maguk után a történelemben, jóllehet esetleg megváltoztatták a világot.
Semmi sem történik véletlenül, és nem is fog soha; oka van az arany félhomályból induló és oda megtérő felhőtlen kék napok hosszú füzérének, a látszólag teljességgel zavaros politikai tetteknek, a nagyvárosok létrejöttének, a fényt soha nem látott drágakő kristályszerkezetének, a vagyon megoszlásának; oka van annak, hogy hánykor kel föl a tejesember, hogy mi lesz a választások eredménye, és hogy miért követik egymást oly szokatlanul szigorú telek. Még az elektronok is, a meg nem jósolható viselkedés iskolapéldái, valójában szelíd és engedelmes kis teremtmények, melyek fénysebességgel szaladgálnak körbe, pontosan úgy és arra, ahogy és amerre muszáj nekik. Halkan fütyülve száguldoznak, és ha ezt a füttyöt különféle kombinációiban érzékeli az ember, akkor oly kellemesnek tűnik, mint az erdei szélzúgás, és az elektronok pontosan azt teszik, amire parancsuk van. Efelől legalább bizonyos lehet az ember.
A világ kereke egyszer így, másszor amúgy forog. Eszmék jönnek divatba és mennek ki a divatból, s gyakran éppen a legjobbak vallanak kudarcot. De nem ez számít. Az erények romlatlanok és romolhatatlanok. Jutalmukat önmagukban hordozzák, általuk látjuk meg a szépet, belőlük merítjük az erőt, hogy megállhassunk, mint a szálfa, az istenkeresés viharaiban.
A fény néma, de megcsendül, mint a cintányér, és felszökken, mint a szökőkút, s így nyargal és marad mégis egy helyben. Mozgás nélkül szeli át az űrt, rögzített sugáron nyargal, oly tisztán és némán, mint egy rubin- vagy gyémántoszlop.
Csoda csak azokkal történik, akik a csodát keresve szembe mernek nézni a kudarc lehetőségével. Azokhoz pártol a csoda, akik mindent elkövetnek, és teljesen elkövetnek, és teljesen kimerülnek a lehetetlenért vívott harcukban.
A jól időzített hallgatás a leghatározottabb kijelentés.