Glenn Greenwald

A történelem (...) azt bizonyítja, hogy a tömeges megfigyelésre alkalmas apparátus puszta létezése - felhasználásától függetlenül - önmagában elégséges az eltérő vélemények elfojtására. Az az állampolgár, aki tudja, hogy folyamatosan megfigyelik, a félelem miatt hamar alkalmazkodóvá, meghunyászkodóvá válik.

Tetteink fogják meghatározni, sorsunk hol ér véget.

A titkosság az a tényező, amely a hatalommal való visszaélést lehetővé teszi. Az egyetlen valódi ellenszéruma pedig az átláthatóság.

Ha tudjuk, hogy figyelnek bennünket, visszafogottabbak, óvatosabbak leszünk megnyilatkozásainkban, és kevésbé érezzük szabadnak magunkat.

Jóllehet az online interakciók során kialakul egy kép az emberekről, ám személyesen is találkoznunk kell, hogy megtudjuk, kik is ők valójában.

Egyetlen ember, akár a leggyengébb is, orvosolhatja a nagy igazságtalanságokat.

Amikor az ember megfigyelés alatt áll, kevesebb választási lehetőséget mérlegel, mint ha saját, biztonságos terepén mozogna. A magánszféra felszámolása jelentősen korlátozza az emberi választás szabadságát.

Ha úgy hisszük, hogy folyamatos megfigyelés és megítélés alatt állunk, nem vagyunk szabad emberek - még a szabályrendszeren belül sem tehetjük azt, amit jónak látunk.

A magánélet (...) valódi terepe a kreativitásnak, az egyet nem értésnek és a megújulásnak. Mindez azonban sem a társadalomban, sem az egyén szintjén nem létezik, ha az állam szabadon megfigyelhet, és a privát szféra gyakorlatilag megszűnik.

A tömeges, állami megfigyelés még abban a valószerűtlen esetben is elnyomó jellegű, ha bosszúszomjas politikusok nem arra használják, hogy magánjellegű információkat szerezzenek politikai ellenfeleikről. Attól függetlenül, hogy a megfigyelés "jó" vagy "rossz" céllal történik-e, tilalomfákat állít az emberi szabadság kiteljesedése elé.

Semmi sem motiválja jobban az embereket a kézmosásra, mint ha jelenlétükben valaki más is kezet mos.

Vannak dolgok, amelyeket annak ellenére szeretünk egyedül csinálni, hogy "nincs bennük semmi rossz".