Szergej Vasziljevics Lukjanyenko

Ha a házőrző kutya szart le, az nem szégyen. Ha kitörlöd a fenekét, az a szégyen.

A becsület nélküli élet rosszabb, mint a halál.

- Miért adatott az embernek fej? (...) - Hogy kevesebb dolga legyen a kezének. - És azt tudod, mire való a kéz? Hogy ne kelljen gondolkodni ott, ahol fölösleges.

Ha van valami, amit ki nem állok, az a hálálkodás. A köszönettel mintha megbéklyóznának - egyrészt persze jólesik, másrészt viszont ettől kezdve nincs menekvés, muszáj segítened.

Akkor félj a sötétben, ha sok ember van körülötted. Ha csak egyvalaki, a sötétség nem barátod, de nem is ellenséged.

A jó tolvajt az különbözteti meg a rossztól, hogy jó előre megérzi a veszélyt.

Az embert lehetetlen egységesíteni! Sem az ördög, sem az angyal mintájára! Mindig különbözőek maradnak.

Ha meg akarod ölni a tüzet, válj tűzzé! Ha meg akarod ölni a halált, válj halállá!

Amikor összeomlik egy nagy álom, mindig marad helye egy kicsinek. Személyesnek. Meglehet, hogy éppen az ilyen kis álmok révén lehet valami nagyot alkotni, nem igaz?

A félelem a nem tudásból fakad. Ez az egyetlen félelem, amit megengedhetünk magunknak. De amit tudsz, amit ismersz, attól nem kell félned.

Te egymaga vagy, én is egymagam vagyok. Mindannyian és mindörökre egymagunk vagyunk, akárhány öntelt, eleven lény tartozzon is egy fajhoz. Mindegyikünk önmaga civilizációja. A tulajdon törvényeivel és magányával.

Mennyivel egyszerűbb kémesdit játszani, mint beépített ügynököt! A kém egy idegen országban dolgozik, a tégla a sajátjában, de olyanban, amelyet megszálltak.

A leghétköznapibb és legbanálisabb dolgok egyben a legvalóságosabbak is.

Elég egy időre megfosztani az embereket valami primitív, de elengedhetetlen szükségletük kielégítésétől. Majd nagyúri gesztussal visszaadni. Szeretetük irántad őszinte és valódi lesz.

Minden elolvasott könyv egy újabb megélt élet.