Szergej Vasziljevics Lukjanyenko

Ha végképp semmi remény, kétszeresen kell reménykedni.

- Minden emberi baj abból fakad, hogy nem értjük meg egymást. - Az emberek nem is akarják megérteni egymást. (...) - Igazad van (...). De nagyon nehéz mindenkit megérteni. Mert a megértés azt jelenti, hogy osztozol más örömében és bánatában. Bánatból pedig sokkal több van, mint örömből. És ki akar mások miatt szenvedni? Magadra venni más baját, mintha a tiéd lenne?

Makacsságból és elkeseredésből sok mindent lehet csinálni (...). De egyvalamit nem lehet - a saját természetedet megváltoztatni.

Ha a hitnek bizonyítékra van szüksége, már nem hit, hanem tudás.

- Tudod, mi a jó a hadseregben? (...) - Az a jó benne, hogy nem kell fölöslegesen törnöd a fejed. Megkapod a feladatot: teljesítsd.

Ha a megcsalt férjjel ülsz egy palack bor mellett, tiszta szívből átérzed baját... de csak akkor, ha nem hozzád szökött a szerelmes asszony.

Szörnyű dolog, ha kezdesz mindenkit megérteni! Mennyivel egyszerűbb kiválasztani egyetlen embert, őt megérteni és támogatni, és mindenki mást, úgy, ahogy van, becstelennek tekinteni.

Ha élni akarsz, tudj kockáztatni.

Ha élni akarsz, bármilyen félelmen úrrá leszel.

Ostoba dolog sorsodat másokéhoz fűzni.

- Ha az ember bűnös volta eleve elrendeltetett (...), akkor bármit teszünk is: jobb nem is lenni! - Jobb nem is lenni (...). Az ember: maga a bűn, és ez a bűn megválthatatlan.

Rám tört a búskomorság, vagy még annál is rosszabb - a melankolikus spleen. Megesik ez, ha valami nagy dolgot vittél véghez, és egy időre elengedheted magad. Látszólag minden a legnagyobb rendben, de isten tudja, honnan, rád tör valami tompa, megmagyarázhatatlan bánat, amitől a falra tudnál mászni.

Ha semmiképp sem tudsz csöndben, észrevétlenül meglépni, csapj lármát! Dalolj torkod szakadtából, legyen virág a gomblyukadban, tarts rézkürtöt a kezedben, üljön a válladon rikácsoló papagáj, zsebedből kandikáljon ki csaholó kutyakölyök. Minél képtelenebb a látvány, annál jobb. Törjék csak a fejüket a leskelődők keresve az értelmet abban, amiben nincs, nem is volt soha. Bármilyen meghökkentő, bármilyen képtelen dolog csak a hasznodra válik.

A természet nem tűri az űrt. Vedd el egy embertől a szeretetet - helyébe lép a gyűlölet. Küldd kényszermunkára az összes tolvajt - nyomban újak jelennek meg.

Egy ács felépíthet egy házat, felépíthet egy falut, de még a legügyesebb ács sem építhet fel egymaga egy egész várost. A tengerész átkel az óceánon, távoli földeket ismer meg, jeges partokra lép ki (...). De még a leghíresebb kapitány sem képes bejárni minden szigetet, áthajózni minden tengeren. A tehetségtelen, lusta ember panaszkodik, hogy elment mellette az élet... fiatalon nehéz gyerekkorára panaszkodik, érett korában nehéz ifjúságára, öregen pedig szomorú felnőttkorára. De te mire panaszkodsz (...)? Száz élet kellene? Ezer? Millió?