Frank Herbert

A birodalmaknak születésükkor még jó okuk van a létezésre. Mikor azonban megerősödnek, a célok elvesznek, s maradnak az üres rituálék.

Az univerzum befejezetlen alkotás, tudtad ezt?

Ha nyers erőhöz folyamodsz, tökéletesen kiszolgáltatod magad a még nyersebb erőnek.

Ez a hatalom szofizmája: végső soron csak egy abszolút, korlátok közé szorított univerzumban hatékony. Ám relatív világegyetemünk alapvető leckéje az, hogy a dolgok változnak. Minden hatalom előbb-utóbb szembekerül egy nálánál nagyobbal.

Abban az esetben, ha cselekedeteid gonosz következmények rendszerébe torkollnak, téged a cselekedetek - és nem a magyarázkodásod - alapján kell megítélni.

Az univerzum szűk látókörű szemlélete szerint a problémákat nem a távolban kell keresned - azok valószínűleg sosem érnek ide. Foglalkozz inkább a kerítésen belül garázdálkodó farkasokkal! Lehet, hogy a kint ólálkodó falkák nem is léteznek.

Könyvekből és tekercsekből csak azt tanulja meg az ember, hogy bizonyos dolgokat meg lehet csinálni. A valódi tanulás megköveteli, hogy meg is tegye ezeket a dolgokat.

A jövő tökéletes ismerete tökéletes csapdába ejti az embert a saját jövőjében. Összeomlik tőle az idő. A jelenből jövő lesz.

A kormányzatok jelentéktelennek tűnő okok miatt emelkednek és buknak.

Az élet minden öröme és szépsége abban a tényben nyer összegzést, hogy az élet meglepetéseket tartogat.

A viszályok célja az igazság természetének megváltoztatása.

A gőgös ember csak várfalat emel maga köré, amely mögött tulajdon félelmét és kételyeit próbálja elrejteni.

Ki tudhat többet a szörnyetegről, mint egy másik szörnyeteg?

Tudatára ébredni önnön halandóságodnak egyet jelent az iszonyat kezdetével; elfogadni halandóságod megváltoztathatatlanságát, egyet jelent az iszonyat végével.

Jobb együtt élni azokkal a komplexitásokkal, amiket ismerni vél az ember, mint azokkal, amik elől meghátrál az értelem. Jobb az igazi most, mint az álombéli jövő.