Frank Herbert
Az óvatosság a középszerűséghez vezető út. Sok ember azt hiszi, hogy a sodrodó, szenvedélytelen középszerűség a legtöbb, amit elérhet.
A módszeres őrületet nevezik zseninek.
A bosszú gyerekeknek és érzelmileg visszamaradottaknak való.
A rend általában emberi tevékenység eredménye. A káosz nyersanyag, amiből meg lehet alkotni a rendet.
A tudat ujjongást, de félelmet is kelthet.
A válaszok veszedelmes fogódzók az univerzumhoz. Értelmesnek látszanak, mégsem magyaráznak semmit.
Még egy barázdák közt elveszett mag is előhozhatja az életet.
Ha a fegyvereid csak egy töredékét használják annak az energiának, amit az ellenség elfogyaszt, akkor olyan előnyöd van, ami szinte elsöprő túlerő esetén is győzelemhez juttathat. Nyújtsd el a küzdelmet, és ezzel pazarold az ellenséges anyagot. Az ellenfél megroggyan, mert a termelésirányítás és a dolgozók elvesznek.
A kommunikáció: a rugalmas parancsnoklás kulcsa, de közvetíti a véres pusztítást is.
A pániknak megvan a szokása, hogy elterjed, és meggyengíti ellenségedet.
A romantika elvonja az embert a szükségszerűségektől. Belül hidegnek kell lenni, a test és az elme között tiszta és sértetlen vonalnak kell húzódnia.
Az ismeretlenektől tartani kell. (...) Ismeretlenek pedig mindig vannak.
Végső soron minden dolog ismert, mert azt akarod hinni, hogy ismered.
Mi nem vagyunk gépek. (...) Mindig személyes kapcsolatokra alapozunk, és sosem tudjuk, hogy hová vezethetnek.
Az alkalmazkodóképesség (...) elsődleges követelménye egy élet fennmaradásának.