Komjáthy Jenő
1858. február 2. — 1895. január 26. magyar költő
Elégek én ragyogva fényben, Szétáradok az összeségben, Magamat égbe ragadom, Az ősi honba visszatérek Tisztán és szabadon.
Szeretlek égi áhítattal, Híven, örökké, igazán. Oly tiszta, mint a nap, szerelmem, És mély, miként az óceán. Mert legdicsőbb te vagy a földtekén, Szebb, mint az égnek minden csillaga; A mennyet én már itt megízlelém, Az én szerelmem az élet maga.
A boldogság mi? Szerelem,
Mely üdvözít, mert végtelen.
A boldogság mi? Összehangzat,
Fájdalmak szülte égi magzat.
A boldogság mi? Győzelem
A kínokon, az életen.
Nem ismerek én más hatalmat, Csak ami szívemben ragyog; Idegen Isten, nincs hatalmad! Magamon úr csak én vagyok.
Rossz a világ? Légy jó tehát magad! Üres a lét? Adj tartalmat neki! Az ember szolga mind? Légy te szabad! Hídd sorsodat bátor versenyre ki!
Mi a halál? Ki mondja meg nekem? Az élet véges, míg ő végtelen.
Facebook
Pinterest