Idézetek a vallomásról
Szerelmes vagyok beléd, akkor is, ha pusztába kiáltott szó, ha a feledés törvényszerű, ha a sorsunk meg van pecsételve, és akkor is, ha egyszer porrá lesz minden, amit alkotunk. És akkor is, ha a Nap elnyeli az egyetlen földi világot, amit valaha birtokoltunk, akkor is szerelmes vagyok beléd.
Annyira szeretlek, hogy csak azt akarom, hogy boldog légy - még ha ebben nekem nem is lesz részem.
Szeretem azt az embert, aki melletted vagyok. Te vagy a legjobb barátom, a legnagyobb szerelmem. Te vagy a legjobb részem.
Síromig szeretlek én, azontúl mindörökké, Kérlek higgy nekem, te vagy az életem, Ha nem leszel az enyém, hidd el, meghalok én, Érzem, tudod, érzem.
Mielőtt megismertelek, a világom csak egy dolog körül forgott: körülöttem. És én úgy szerettem! De aztán megismertelek, és te átláttál a külcsínen. Megláttál engem, megtanítottál a bizalomra, arra, hogyan engedjünk közel valakit, és azt, hogy mit jelent igazán szerelembe esni. Nem igazán tudom leírni, mennyire is szeretlek, inkább elmondom, miért téged szeretlek. Úgy látod a világot, ahogy senki más, és mindent díjazol, beleértve engem is. Nincs a Földön hozzád hasonló. És ha te is igent fogsz mondani pár perc múlva, akkor a hátralévő életem azzal fogom tölteni, hogy a te szemeiddel lássam a világot, hogy mindent értékeljek, beleértve téged is.
Szerelmedben meggyúlt szívem Csak tégedet óhajt lelkem, Én szívem, lelkem, szerelmem, Idvöz légy, én fejedelmem!
Mi a tűzhely rideg háznak, Mi a fészek kis madárnak, Mi a harmat szomju gyepre, Mi a balzsam égő sebre; Mi a lámpa sötét éjben, Mi az árnyék forró délben,... S mire nincs szó, nincsen képzet: Az vagy nekem, oh költészet!
Tudom, hogy nem vagy mindig tökéletes. Tudom, hogy rengeteg problémád és hibád van, de kinek nincs? Én szeretem a problémáidat. Szerelmes vagyok a hibáidba. Klasszak a tökéletlenségeid. (...) Tudom, hogy sok lány csak azt látja meg, ami szép. Csak azt látják, csak azt akarják. De én nem csak a szépet látom. Nekem más kell. Én azt szeretem, ami nem tökéletes, ilyen vagyok.
Még mindig lakótársat keresünk c. film
Gyűlöllek, hogy ennyire tetszel, hogy szép vagy, jó és gyenge, fáradt; lázongva tiszteli bizalmad a meggyávult, lomha, nagy állat.
Lehet, hogy nem az vagyok, akire vágytál, De mégis jobban szeretlek másnál.
Te vagy a kávémban a hab, te vagy az égen fenn a nap, Te vagy a jó, te vagy a rossz, te vagy, ami bennem megmarad.
Ha hívsz, nem mondom azt neked, hogy mindennap egy kicsit belehalok a hiányodba. Nem mondom, mennyire várom már, hogy lássalak. Nem mondom, hogy bárcsak már itt lennél. Sőt azt sem, hogy minden áldott este a könnyeimmel küszködöm, mert olyan ez, mintha egy darabot téptek volna ki belőlem.
A sorsom, hogy érted éljek! Eldobnék mindent, csupán, hogy érezd: Áldott a végzet; szenvedni érted!
Szeretlek. Te vagy a testemen kívül dobogó szív. Nem érdekel, kivel kötöd össze az életed, hogy szőke vagy fekete hajú, kék vagy zöld szemű, nő vagy férfi, ha téged boldoggá tesz. Nekem csak ez a fontos. Azt kívánom neked, amit te szeretnél magadnak.
Nem áltatlak, valószínűleg jobbat érdemelnél nálam, de önző vagyok, és nem akarlak elengedni. Beléd estem, és azt akarom, hogy te is belém essél, hátha akkor elfelejted, hogy nem vagyok hozzád való.
Facebook
Pinterest