Idézetek a vallomásról
Akarom az ünnepeket és a születésnapokat, a szorgos időszakot és a lusta hétvégéket. Szeretném mogyoróvajas ujjacskák nyomát látni az íróasztalomon. Kellenek nekem a családi viccek, a viták, minden. Azt akarom, hogy közös életünk legyen.
Hogy úgy vagy, mint a tenger, ha elhúzódsz se hagysz el, végleg elkevered hullámod fövenyemmel, mely tele van veled.
Semmi sem lenne könnyebb nélküled mert te vagy minden az egész: reszelék kvarkok, óriásfánkok, tojás napos oldallal felfelé te vagy a folyvást táguló univerzum nekem.
Mindig is szerettelek. Soha nem szűntelek meg szeretni. Valahányszor azt mondtam, gyűlöllek, soha nem gondoltam komolyan, egyszer sem. Minden részedet szerettem, minden titkodat, minden bűnödet. Szeretem azt, ami vagy, azt, amit csinálsz, és hogy általad azt érzem, hogy egyszerre félek és egyszerre vagyok biztonságban.
Mindent akarok belőled. A jót, a rosszat és a csúfot. Szeretlek.
Ó, bárhol is vagy, én gyönyörűségem, ha fuvalom, hullám válladra csorran vagy hó-arcod simítja lenge-szépen: szerelmem az! Egész valómmal érzem, ott él s téged les minden szép dologban, s Téged övez örökös ölelésben.
Mennyire könnyű azt mondani, hogy szeretlek, és mennyire nehéz azt kérni, hogy legyél még!
Egyszerűbb lenne utálni téged, Ha hagynád, hogy ne szeresselek. Mégis ezer napot választanék egyedül, Ha még egyet eltölthetnék veled.
Szeretem magát és különbnek tartom mindazok között, akikkel találkoztam. Az eszem szerint már régen és végleg magához kapcsolódtam volna, de látja, minden emberben egy külön világ él, titokzatos szövevénye érzéseknek, kényszerképzeteknek, melyekkel sem eszünk, sem belátásunk nem tud megbirkózni.
Alig maradt valami, ami boldoggá tesz, de te azzá teszel.
Nem tudom, mi történik az életemmel, azt sem, hogy mit kezdjek azzal, ami történik. Tudja, már nem tudom, mi a különbség jó és rossz között, aközt, amit tenni szeretnék, és amit nem tehetek. Borzasztóan félek! Érzem, hogy bűnt követek el, mert közel van hozzám. Szeretném megérinteni, szeretném megcsókolni, a magamévá tenni, önnel lenni és úgy maradni ölelkezve... borzasztóan félek (...), mert nem tudom, hogy mit kezdjek ezzel a hatalmas szerelemmel.
A szerelmi vallomásokat és a lánykérést bármikor megteheti az ember. Nem veszik rossz néven, még ha gyámoltalanul is hebegsz. Ez olyan romantikusnak hat.
Egy életen keresztül, ha te mellettem volnál, Végig úgy szeretnélek, mintha haldokolnál!
Nem biztos, hogy ezt tudod, De amikor először találkoztunk, Ideges voltam, és beszélni nem tudtam. Abban a pillanatban Megtaláltam az egyetlent és az életem hiányzó darabját.
Araszol a szív, arra szól a szó. Téged a hangom hív, és tudod, így a jó. Szívem a tiéd, nem múló látomás. Lelkem tűzben ég, te vagy a végállomás!
Facebook
Pinterest