Idézetek a vallomásról
Bűvös teremtés! Hogyha belepusztul A lelkem, akkor is szeretlek! És ha Nem szeretlek, a káosz visszatér.
A szerelmet nem lehet megmagyarázni. (...) Nem tudom, hogy az első pillanattól szeretlek-e, vagy csak azóta, hogy másodszor, harmadszor vagy negyedszer láttalak. Csak annyi biztos, hogy amikor először pillantottalak meg közeledni felém, mintha megszűnt volna létezni a világ. Te lettél mindennek a közepe, körülötted forogtak a gondolataim.
Szeretem azt a földdarabot, ami te vagy, mert a bolygótérben nincs másik csillagom. Benned ismétlődik a táguló világegyetem.
Nem te vagy az egész világ, de tőled lesz jó a világ. Nélküled is élnék, de ennél többre nem lennék képes.
Nem tudom, eddig miért tettem úgy, mintha nem számítanál. Biztosan csak nem akartam ezt érezni. Úgy fáj. De szeretlek. Iszonyatosan szerelmes vagyok beléd és nem érdekel, ha szerinted már túl késő.
Megalázott és legyőzött, tehát teljesen szerelmes lettem magába. Engem még sohasem vertek meg.
Te vagy életem szerelme. Minden, amim van, és minden, ami vagyok, a tiéd. Örökre.
A valóság elillan, minden emlékké válik. Lassan-lassan te is megszűntél vágy lenni - emlék lettél. (...) Nem unalmamban szerettelek, vagy szeszélyből, vagy a magány vett rá. Azért szerettelek, mert minden boldogságnál erősebben vágytam rád. És tudtam, hogy az élet nem elég hosszú ahhoz, hogy együtt tartsa mindazt, amit a vágy képes kitalálni önmagának.
Talán szörnyeteg is vagyok, erre nem tudom a választ. Azt viszont tudom, hogy még ha démonok vére is folyik bennem, akkor sem hiányzik az ereimből az emberi vér sem. És nem szerethetnélek úgy, ahogy szeretlek, ha nem lennék legalább egy kicsit ember. Mert a démonok akarnak, de szeretni nem tudnak.
Az én nagy döntésem az te vagy. Te vagy az, aki mellett ébredni akarok és akivel el akarok aludni, és minden mást csinálni e két dolog között. Mert végre választhatok, és én választok is. Én téged választalak.
És újban hittem, mikor láttam, hogy egy-egy álmom messze hagy, de álmaimnak legszebb álma te voltál - s a végső te vagy.
- Azt hiszem, kezdek beléd zúgni. (...) - Helyes. Szerintem én is kezdek beléd zúgni. Zúgjunk tovább együtt, még nem akarom kioldani az ernyőt.
Ezerszer szeretlek, mint zuhogó záport az eresz, cseppjeid összegyűjtve, lágy folyóvá csendesülve.
Szeretlek, így egyszerűen, ahogy ember szerethet embert, mindenféle bájolgás nélkül, virágok nélkül, csak átölel szemem, akár ég a tengert.
Látod, ezért szeretlek én, mert az Élet Ősmagja kél egyszerű jellemedben, mint Nap a változó egekben, s mert hitem általad él. Nagy utunkon nem tudhatom, mit hoznak majd az évek, csak azt tudom, azt vallhatom, hogy holtomig kísérlek...
Facebook
Pinterest