Fövényi Sándor
1961 — magyar költő
Elindultam magam keresve apám-anyám rég engedett. Már kisfiúként vágytam az útra, hívtak folyók, nagy tengerek. Vándoroltam, s nem vettem észre a sok csodát magam mögött. Húsom igézte az élet méze, s táncra hívtam az ördögöt.
Ezerszer szeretlek, mint zuhogó záport az eresz, cseppjeid összegyűjtve, lágy folyóvá csendesülve.
Mondd, tudsz-e úgy sírni, hogy senki ne lássa, és szemednek mindig mosolyogni kell. Egy pillanatra sem fakulhat csillogása, különben pillangó-létünk félve tűnne el.
Szeretlek, így egyszerűen, ahogy ember szerethet embert, mindenféle bájolgás nélkül, virágok nélkül, csak átölel szemem, akár ég a tengert.
Facebook
Pinterest