Idézetek a búcsúról
Csak semmi istenhozzád. Itt vagy a szívemben. Ami azt jelenti, hogy nem lehetsz távol tőlem soha.
Honnan jött ajtómba hívatlan e bánat? Még átlépem egyszer az üres szobákat, mint ki ottfelejtett valamit, a szemnek téveteg tüzével csöndes búcsút intek.
Csupa nyavalygás. Miféle búcsú az ilyen? Búcsúzni vidáman kell.
Minden elválás egyúttal találkozást jelent máshol.
David Herbert Richards Lawrence
Annyira fáj, hogy nem lehet a kezed a kezemen örökké, A szíved a szívemen, a nyom, ami elkísér, mielőtt mennél. Annyira fáj, hogy nem lehet az időt megfogni, ha kérem, Bármire képes lennék érted, ha fordul az érem.
A nagy hajók lassan hagyják ott a kikötőt, várj hát rám.
Régen azt mondtam, negyed mérföldről negyed mérföldre élek, és azt hiszem, ezért vagyunk testvérek. Mert te is így éltél. Akárhol is vagy, legyen az negyed mérföldre, vagy a világ túlsó felén, mindig velem maradsz, és mindig a testvérem leszel.
Azt hiszem, a búcsú mindig ilyen - mint leugrani a szakadék széléről. A legrosszabb az egészben meghozni a döntést, hogy leugrunk. Ha már a levegőben vagyunk, semmit sem tehetünk, csak engedjük megtörténni.
Járj csak boldogan, és reám emlékezz: tudod, úgy szeretett szívem. S hogyha elfeleded talán, emlékedbe idézem én: kedves volt s gyönyörű közös életünk.
Ha maradsz, bármit megteszek érted, amit csak akarsz. (...) Talán túlságosan fájdalmas volna a régi életedet élni tovább, és könnyebb lenne neked, ha mindörökre kitörölnél bennünket az életedből. Ez ugyan nagyon szar lenne, de a kedvedért ezt is vállalom. Hajlandó vagyok hosszú távon lemondani rólad, ha ma még nem veszítelek el. El foglak engedni, ha maradsz.
Ahol találkozás van, azt a búcsú fogja követni. De ennek a búcsúnak nem kell örökké tartania. Az, hogy ez a búcsú örökké, vagy csak egy csekély ideig tart, az csak rajtad múlik.
The Legend of Zelda c. videojáték
Hóvirág vagyok én A világ mezején. Kiáltom a tavasz üzenetét, Hogy kinyíltam, és félek, Mert el kell halnom, hogy benned éljek, Olvad a hó, virágom tépi szét.
Azóta nem létezel, Mióta nem lát két szemem. Aki keres, az megtalál A göncöl ötödik csillagán! Olyan messzire szállok, Ahol hangotok csak egy Néma átok. Miattam ne sírjatok, Egyszer úgyis meghalok. Akkor hat belém az élet, Mikor rájöttem, Egy másik csillagon égek!
Szálljon feléd, ha elbúcsúzunk, Lelkem utolsó sóhaja. És vidd magaddal ezt a sóhajt, Fájó, szerelmes levelet, Ki tudja, hogyha újra eljössz, Találkozok még teveled? Habár ez többé nem divat ma, Nyújtsd búcsúcsókra szép kezed S nevess síromra akkor is majd, Mikor már régen nem leszek.
Erőm, gyengém, titkom, tanácsom, vezetőm, szultánom, padisahom, emírem, világomnak összes éke. Levegőm, fuvallatom, vihart tépő fénysugaram. Ha meghalok, mert eljő a halál, ezeket mind elhagyom, de maradok ablakod alatt dalnokod, s magasztallak, bárhova is jutok. Reszkető szívvel, könnyező szemmel már Muhibbi-ként búcsúzom.
Facebook
Pinterest