David Herbert Richards Lawrence

Egy nőnek a maga életét kell élnie, vagy bánatot él meg, hogy nem élte.

Te meg én házasok vagyunk, bármi történjék is velünk. Szokásává lettünk egymásnak. És a megszokás, nézetem szerint, bármilyen alkalmi izgalomnál fontosabb. A lassú, hosszú, folyamatos együttlét... ez az, ami éltet... és nem holmi esetleges kaland. Ha együtt él két ember, lassan-lassan eggyé válnak szinte, együtt és egymásban rezdülnek. Ez a valódi titka a házasságnak.

A pénz megmérgezi azt, akinek jut belőle, és kiéhezteti, akinek nem jut.

Az egyik ember étke a másiknak mérge.

Az embernek vigyáznia kell az élete folytonosságára, nem lehet felelőtlenül felborogatni a dolgokat.

Minden elválás egyúttal találkozást jelent máshol.

A megformált, rendezett érzelmek fontosabbak, mint a fésületlenek.

Csak a szellem, a spiritusz ér valamit is bennünk.

Addig boldog az ember, amíg meg tud feledkezni a testéről.

A méltánytalanságérzet, ha egyszer felébred, veszedelmes érzés. Ha nincsen kifutása, azt emészti el, akiben lángra lobbant.

Csak egy élete van az embernek, s ha lekéste a buszt, éppúgy ott marad a járdán, mint a többi kudarcember.

Az élethossziglani párkapcsolat, egyedül annak van jelentősége. Együtt élni nap nap után, s nem együtt hálni egyszer vagy kétszer.

Amit a szem nem lát, amiről az elme nem tud, az nincs.

Mélységesen hiszek abban, hogy a vér, a test bölcsebb az értelemnél. Szellemünk tévedhet. De amit vérünk érez, hisz és mond, az mindig igaz.