Idézetek a búcsúról
Soha ne búcsúzz! Az "Isten veled!" meg ilyesmi abszolút tilos. Balszerencsét hoz.
Ha meg nem ütköztél levelem kezdetén, kérlek, meg ne ütközzél annak végezetén se.
Bárcsak másképp alakult volna az együtt töltött időnk (...), de olyanok vagyunk, amilyenek, a sors pedig nem teljesíti minden kívánságunkat.
Ennyi volt. Elmentem, és ha nem hiszed el, csak számold a napokat, amikor már nem vagyok itt. Amikor nem csöng a telefon, mindig én leszek az, aki nem hív.
Minden találkozás búcsúzáshoz vezet, és ez így lesz, amíg világ a világ. Minden találkozásban benne van az elválás szomorúsága, mint ahogy minden búcsúban benne van egy kevés a találkozás öröméből is.
Magam leszek a zúzmara, a hóval olvadok. Elillanok, akár a tél, akár a sóhajok.
A szívembe temetem ezeket a dolgokat: azt, ahogy a kezem alatt érzem őt, azt, ahogy a számban megtelepszik az íze. Szükségem lesz rájuk, mint talizmánokra, hogy túléljek egy lehetetlen utazást.
Néha már csak annyi idő marad, hogy legutoljára megöleljük egymást és aztán elengedjük.
Az emberek nem távoznak örökre. A viszontlátás reményében járják útjukat. De ez a búcsú csupán átmeneti.
Búcsút mondtál de nem hagytál többé egyedül lennem álmomban sem s az ébrenlét óráiban sem. A befejezés lett a kezdet.
Visszavárlak még, de messze a cél, Messzire sodor el tőled a szél. Ne felejts el, most ne engedj el, Várni fogok rád, csak szabadíts fel.
Minden nyárnak vége van egyszer. Beszélhetünk és megjátszhatjuk, amit akarunk, de ezen úgysem változtathatunk!
Hazudnék, ha mondanám, hogy nem tör rám a gondolat, Hogy lesz, amikor már csak úgy hallhatod majd a hangomat, Ha felteszed a lemezem, hogy szóljon a rímek hegye, De ha hívni próbálnál, túl késő, nem lesz, aki felvegye.
Szoríts magadhoz még, most mennem kell, minden könnycseppem kér, hogy engedj el. Ez a pillanat üldöz, s fogva tart, ez végtelen harc. Csak egy pillanat kell, hogy érezzem, csak egy érintés még, hát fogd a kezem. Kérlek, töröld le most a könnyeidet, szeress, míg lehet.
Egy utolsó kívánság még, mielőtt mennék: Gondolj rám majd néha, csak ennyit szeretnék. Előlépnék a semmi közepéből, mint egy váratlan vendég, Majd szíved vad ütemétől új életre kelnék.
Facebook
Pinterest