Adam Makos
Mindenkinek volt olyan tapasztalata, hogy veszélyes helyzetben nem ismerte fel, milyen veszélyben van, az csak később tudatosult. Akkor az ember túlságosan benne van a helyzetben ahhoz, hogy belegondoljon.
Az ember csak akkor tudja értékelni a szárazat, ha napokig nedves zokni volt a lábán.
Csatában harcolni szörnyű, nagyon szörnyű dolog. Maradandó nyomot hagy az emberben, nehéz lerázni. A politikusok sosem üzennének hadat, sosem indítanának harci cselekményt, ha nekik is részt kéne venniük benne. A fiainkat mindig az öregek küldök a hadba, akik maguk sosem vettek részt bevetésen vagy már elfelejtették, milyen a háború. Az lenne az ideális, hogy csak olyan politikus szavazhasson meg háborút, aki volt katona.
Válogassátok meg a társaságotokat. Ha egy csoportban vagytok, ne azt tegyétek, amit a legerősebb srác mond, hanem azt, amit az eszetek helyesnek tart.
A szabadság nincs ingyen. Valaki megfizette az árat, hogy szabadon élhessünk. Legyünk hálásak azoknak, akik veszély idején kiveszik ebből a részüket.
Ha jó az önbizalmunk, az automatikusan segít, hogy másokat tiszteljünk.
Az emberi elme lehet tudatosan agresszív és tudatosan megbocsátó is.
A szabadság nincs ingyen, és mindig meg kell harcolnunk a szabadságunkért, amikor az veszélybe kerül.
A kormány nem tud mindent megadni az embereknek. Ahhoz, hogy adni tudjon, el kell vennie az emberektől.
Mindig azt tedd, ami helyes, és pontosan úgy, ahogy tenni kell; akkor is, ha senki nem látja. (...) Mert lehet, hogy senki nem látja, de te tudod.
A túlélési ösztön az embert arra készteti, hogy piszkos módszerekkel harcoljon.
Nem az ellenség, hanem magad miatt kell követni a háború játékszabályait. Azért tartod be a szabályokat, hogy megőrizd az emberségedet.
Úgy fáj a lelkem, mit felelhetek? Lámpaként, szerelmem, mindig ott leszek. Távol boríthat sírhalom, Örökké rólad álmodom, Mint akkor, angyalom! Én édes angyalom.
Soha ne búcsúzz! Az "Isten veled!" meg ilyesmi abszolút tilos. Balszerencsét hoz.
Csak Istennek és a bajtársainknak tartozunk elszámolással.