Adam Makos

Imádom a dialógust. Nincs a történetmondásnak annál erőteljesebb eszköze; de a szerző nem teheti meg, hogy egyszerűen kitalál valamilyen dialógust a szereplőknek.

Mindig a legjobbat feltételezd az emberekről. De ha valaki rossznak bizonyul, ne tétovázz, kapja meg, amit megérdemel.

Még ha a leggyűlöletesebb neveken neveznek is, a szó akkor is csak szó. A szó az egész világot jelentheti az embernek... vagy egyáltalán semmit. Tőled függ.

Amikor valaki niggernek nevez, akkor sajnáld őt. Sajnálnod kell, mert egy ilyen embernek nagyon sekélyes a gondolkodása, ha csak így tudja kifejezni magát.

Akinek van vér a micsodájában, az megpróbálja. Aki meg sem próbálja, azzal valami nagyon nincs rendben.

Ha csinálsz valamit, csináld jól, vagy ne is foglalkozz vele.

A halál mindannyiunkat megvisel, de van némi beleszólásunk abba, hogy hogyan távozunk az életből.

Soha ne jelentkezz önként semmire, különösen, ha nem tudod, mi a feladat.

Valakinek szólnia kell azok nevében, akik már nincsenek közöttünk.

A hadseregben az ember megtanulja a legjobbat kihozni egy csomó helyzetből.

A hit lényege, hogy reméljük, Isten tényleg létezik. Ezen túlmenően a hit azonban azt jelenti, hogy tudjuk, hogy Isten létezik.

Soha nem bocsátkoztam önsajnáló sirámokba, nem panaszkodtam Istennek azért a sok nyomorúságért, aminek kitett minket. Az ember csak elvégzi a nyavalyás munkáját, és hagyja, hogy a dolgok úgy történjenek, ahogy történniük kell. Ezt mindig észben kell tartani.

Nem kell önsajnálatba csúszni, azon rágódni, hogy mi történt, kivel történt, hogyan történt és miért. Mindig is úgy gondoltam, hogy ha az ember csak ül, és rágódik ezen, akkor előbb-utóbb becsavarodik.

Az embernek meg kell (...) találnia az egyensúlyt az életben maradás öröme és az átéltek miatti keserűség között.

Bármi történik, menjünk csak előre. Ezt kell tennünk. Olyan ez, mint amikor versenyautóban ülünk... nem gondolunk arra, hogy meghalhatunk benne. Van előttünk cél. És csak a célt akarjuk megvalósítani.