Jo Nesbo

Ahol kereslet van, mindig lesz kínálat is.

A férfi attól nő a leginkább önmaga fölé, ha egy nő azt mondja neki, szereti. És még ha hazudik is, a férfi egy része mindig hálás lesz ezért, és némi szeretetet érez a nő iránt.

Az egyensúly lényeges. Ez minden jó, harmonikus kapcsolatra vonatkozik. Egyensúly a bűntudatban, szégyenben és lelkiismeret-furdalásban.

A gyönyörű embereknek nincs szükségük burokra, nem kénytelenek megtanulni azt a sok védekezőtechnikát, amit mi többiek kifejlesztünk, hogy megvédjük magunka a visszautasítástól és csalódástól.

A nemes, hűséges lelkeket gyakran gúzsba köti, hogy hűségesek még az emberiség söpredékéhez is.

Aludni akartam. Álmodni akartam. Menekülni akartam. És úgy ébredni, hogy mindent elfelejtettem. (...) Amíg a dolgok kimondatlanok maradnak, van rá esély, hogy elfelejthetjük őket. Hogy tudunk úgy aludni és álmodni, hogy felébredve eltűnjön, absztrakt képzelgés legyen, olyan jelenet, ami csak a fejünkben játszódott le, ahol azok az álnok gondolatok és fantáziák fogannak, amelyek mindennapos hűtlenségként jelen vannak minden - még a legemésztőbb - szerelmi kapcsolatban is.

Nem a fájdalomtól, hanem a félelemtől válik az ember irányíthatóvá.

Gyakran megesik, hogy csalódunk emberekben, nem érnek fel a reményeinkhez.

Az ember képes megölni egy másik ember lelkét, megfertőzni, bűnbe rángatni úgy, hogy a megváltásra esélye sincs.

Az a művész, aki azt állítja, hogy nem értették meg, szinte mindig rossz művész, akit, sajnálattal mondom, nagyon is megértettek.

Az igazságtalanság olyan, mint az időjárás. Ha az ember nem tud vele együtt élni, akkor el kell költöznie. Az igazságtalanság nem a gépezet része, hanem maga a gépezet.

- Miért lettünk mi barátok? - Hát, mert egymás mellett nőttünk fel. - Csak ennyi? Egy demográfiai véletlen? Semmi lelki rokonság? - Nekem nem tűnt fel semmi ilyesmi. Amennyire én visszaemlékszem, csak egy dolog volt közös bennünk. - Mégpedig? - Hogy egyikünkkel sem akart barátkozni senki.

Nekem csak olyan barátaim vannak, mint te. (...) De a feleségem ismer néhány rendes embert is.

Csupán egy dolog van, ami üresebb, mint szerelem nélkül élni, mégpedig az, ha az ember fájdalom nélkül él.