Idézetek a felfogásról
Az elmének hatalmas ereje van! Hasonló ez a jelenség, mint amit Platón írt le a barlang legendájában: a barlangban leláncolt emberek hamis képet alkotnak magukban a valóságról, hisz csak a dolgok deformált alakját ismerik, amelyet a mögöttük égő tűz vetít a falra.
Amit a legfontosabbnak tartok, hogy úgy teljesüljön minden tervük, hogy ne kelljen nagyon megszenvedni és megdolgozni miatta, mert akkor az ember hullafáradt és kedvetlen, mire megkapja.
Miért szeretünk egymásba, házasodunk meg, és vállalunk gyerekeket? A biológus azt mondaná, hogy át akarjuk örökíteni a génjeinket, biztosítva a faj fennmaradását. A szociológus szerint a társadalom szerkezete és elvárásai alakítják viselkedésünket. Ha azonban egy konkrét férfit kérdezünk meg arról, hogy miért szeretett bele egy konkrét nőbe, akkor valami egészen mást mondana. Talán valami olyasmit: "Szeretem, mert... ööö... izé... ööö... mert szeretem!"
Álmában a legszebb valaki, amikor nincs rajta mimika: az, aki. Nem játszik senkinek, nem viselkedik, a lelke nincs "egészen itt". Intim pillanat ilyenkor meglesni valakit, néha még az álmait is látni. Gyengéd, titokzatos, lelki pillanat ez.
Ha túl sokat kap az ember valamiből, ugyanolyan rossz, mint ha túl keveset.
Nagyon nehéz ám hinni a tengerben, ha itt, a dűnék közt láttad meg a napvilágot.
A "tökéletes" szóval mindenki jó dolgokra szokott utalni: egy hibátlan dolgozatra, egy félévre, amelyben egyszer sem hiányzott, egy maximális pontszámmal teljesített 180° Snowboarding menetre. Szerintem viszont akkor használjuk a legprecízebben, ha olyasmit írunk le vele, ami pontosan az, aminek lennie kell - még ha ez a bizonyos dolog elég szar is. Tökéletes reggeli szájszag. Tökéletes másnaposság. Tökéletes szomorúság.
Úgy tartották, hogy az emberi nem fennmaradásáért való fáradozás: dögunalom. Mennyivel szórakoztatóbb példának okáért a tenisz. Jön a labda, beleütünk. Megint jön, megint beleütünk.
Az egészséges étrendhez és a rendszeres testmozgáshoz hasonlóan a ténytudatosság is a mindennapi életünk részévé válhat, és azzá is kellene hogy váljon. Kezdjünk el gyakorolni, hogy lecserélhessük a túldramatizált világképünket egy tényeken alapulóra!
Az ember tulajdonképpen bármit állíthat bárkiről. Valahogy mindig jellemző az illetőre.
Úgy is lehet nézni az életet, mint ami tele van kikerülendő kelepcékkel, de úgy is, mint egy hatalmas játszóteret, ahol minden sarkon új kaland vár.
Az új nem más, mint az elfelejtett régi.
Néha a tökéletlen dolgok tesznek valamit tökéletessé.
A középszerű a legjobb selejtje és a legrosszabb java.
A vihar rombol is, termékenyít is.
Facebook
Pinterest