Idézetek a felfogásról
A múlton már úgysem változtathat senki, a jelen meg leggyakrabban túl zűrös, hogy érdemes lenne elmélkedni rajta. (...) Az idő mindent megold. A jövő hét, a jövő hónap, a jövő év. Csak fel kell venni a tempót, és előrenézni.
A megszokás olyan, mintha egy mókuskerékben pörögnénk. A természetes kreativitást és azt a fajta gondolkodást, amely új, a hagyományostól eltérő módon tekint egy-egy problémára, az oktatási rendszer és a munka világa kiöli az emberből. Egy tudatosan felépített és megélt átlépés más világokba azonban esélyt ad arra, hogy az ember új értékek, logikák mentén korábban számára elképzelhetetlen megoldásokra jusson.
A saját nézőpontok megkérdőjelezése, a komfortzónából való kilépés az egyik legnehezebb dolog a mindennapokban. Éppen ezért az emberek gyakran nem is teszik meg, pláne nem tudatosan.
Nem élheted az életed valaki más nézőpontjából nézve.
Amikor képesek vagyunk elszakadni valamitől, vagy új szögből szemügyre venni, a dolog elveszíti a hatalmát felettünk.
A mód, ahogyan a világot szemléljük, megváltoztatja azt, ahogyan ezeket a dolgokat látjuk. Vajon valóban távlatosan látunk a nézőpontunkból, vagy épp a nézőpontunk okozza a problémát? Ez a kérdés.
Ahogyan az életünk eseményeit értelmezzük, a perspektívánk határozza meg az elkövetkező reakciónkat - függetlenül attól, hogy lesz-e egyáltalán reakciónk, vagy csak ülünk ölbe tett kézzel. Ahová a fej megy, oda követi a test. A percepció megelőzi a cselekvést. A helyes cselekvés a helyes percepciót követi.
Úgy feledkezhetsz meg legkönnyebben a teljes képről, ha közelről nézed a dolgokat.
Rajtunk, embereken kívül minden más faj számára a dolgok egyszerűen azok, amik. A mi problémánk az, hogy mindig megpróbáljuk kitalálni, vajon mit jelentenek.
A problémák ritkán olyan súlyosak, mint gondoljuk - vagy inkább pontosan olyan súlyosak, mint gondoljuk.
Nem mi választjuk meg, hogy mi történjen velünk, de mindig megválaszthatjuk, hogyan érezzünk ezzel kapcsolatban. És mi az ördögért választanánk mást, mint azt, hogy jól érezzük magunkat?
Néha új nézőpontokra van szükséged, hogy az élet érdekes maradjon.
Ha mienk a fény, el kell viselnünk annak árnyát is.
Rövid ideig él az ember, és sokáig halott.
Magas hegységben látunk egy völgyet, s azt fehér felhők egész tengere borítja. A felhők felszíne ragyogóan fénylik. Elindulunk a völgy felé. A levegő egyre párásabb lesz, majd fátyolos, az égbolt már nem kéklik; ritkás ködben találjuk magunkat. Hová lett a felhők tiszta felszíne? Eltűnt. Az átmenet fokozatos, nincs semmiféle felszín, amely elkülönítené a felhőt a magaslat tiszta levegőjétől. Érzékcsalódás lett volna? Nem; távolról így látszott. Ha jól belegondolunk, így van ez minden felszínnel. A tömör márványasztalt is ködnek látnám, ha az atomi skálán miniatűrré válnék. A világ dolgai mind elmosódottá válnak, ha közelről nézzük őket. Hol végződik pontosan a hegy, és hol kezdődik a síkság? Hol végződik a sivatag, és hol kezdődik a szavanna? Nagy szeletekre vágjuk a világot. Nekünk jelentéssel bíró fogalmakban kifejezve gondoljuk el, s azok egy bizonyos léptéknél bukkannak fel.
Facebook
Pinterest