Idézetek a felfogásról
Hatalmunkban áll megváltoztatni a gondolatainkat. Nem független az akaratunktól, hogy valamit rózsaszínre vagy feketére festünk. Dolgozhatunk az elménken, hogy többé ne ártson nekünk: csak egy kis elszántság, kitartás, és módszeresség kell hozzá.
A körülményektől függ az, hogy valami méreg vagy nektár.
Jó, gonosz, hős, szörnyeteg... az igazság, barátom, csupán nézőpont kérdése.
Veszélyes lehet bemelegítés nélkül valaki más szemével látni a dolgokat.
Amikor valami véget ér, az mindig valami újnak a kezdetét jelenti, akkor is, ha éppen nem vesszük észre.
Az egyik házban az a jó, hogy egészen magas és új, a másikban meg az, hogy olyan kicsi és régi.
Aki nem tudja, hová tart, az minden úton célhoz ér.
Ami egyszerre kezdet és vég, az csak a jelenben érvényes.
A világon nem egyetlen igazság létezik, hanem nagyon sok. (...) Amikor egy olyan emberrel vitázom, akivel egyáltalán nem értek egyet, és a lelkem mélyén tudom, hogy soha nem is fogok, azt tudom mondani, hogy ennek ellenére elfogadom őt.
A különbség a boldogság megtalálása és a boldog pillanatok között az, hogy hogyan értelmezed a dolgokat. Nagy felelősség, de valójában mi magunkon áll a boldogságunk, nem a körülöttünk élő embereken.
Azt állítani, hogy valami megtörténhet, piszok messze van attól, hogy meg is fog történni.
Az a fantasztikus a vízcseppekben, hogy mindig a legkisebb ellenállás felé haladnak. Az emberek éppen az ellenkezőjét teszik.
J.S. Spivet különös utazása c. film
A lajhár napnyugtakor a legtevékenyebb, persze a tevékeny szót itt a legkomótosabb értelemében használom. Jellegzetes tartásával, fejjel lefelé halad a faágon, nagyjából óránként 400 méteres sebességgel. A földön óránként 250 méteres sebességgel kúszik a következő fához, ha célratörő, ami 440-szer lassúbb, mint a célratörő gepárd sebessége.
Az élet és a halál egyetlen fonal, ugyanaz a vonal más szemszögből nézve.
Mindenkinek van fogyatékossága, csak nem mindenkinek látszik.