Erdős Pál

A matematika olyan játszma, ellentétben a sakkal, ahol visszavehetünk egy lépést. Csak az utolsó lépés számít.

Rövid ideig él az ember, és sokáig halott.

Mit jelent az, hogy valaki boldog? Én azt gondolom, hogy ezt senki sem tudja. (...) Egy biztos: nem nagy öröm az öregség.

Nincs elégtétel, ha túl könnyű a tétel.

Nem olyan könnyű a történelemből tanulni. Nem egészen igaz az, hogy megismétlődik a történelem. Az mindég egy kicsit más. Azt nem lehet soha közvetlenül alkalmazni, ami régebben már előfordult.

Minden, ami emberi, akár rossz, akár jó, előbb-utóbb véget ér, kivéve a matematikát.

Bizonyos szempontból a matematika az egyetlen határtalan emberi cselekvés. Elképzelhető, hogy az emberiség előbb vagy utóbb mindent megismer a fizikában vagy a biológiában, a matematika azonban végtelen, ezért kimeríthetetlen.

A matematika a legbiztosabb módszer a halhatatlanságra. Ha jelentős matematikai felfedezést teszel, még akkor is emlékezni fognak rád, amikor már mindenki mást elfelejtettek.

Valamelyik francia szocialista azt mondta, hogy a magántulajdon lopás. Én azt mondom, nyűg.

XIV. Lajos azt monda: "Az állam én vagyok."; Trockij azt mondhatta volna: "A társadalom én vagyok."; én azt mondom: "A valóság én vagyok."

A sírban majd eleget pihenünk.

Végre nem butulok tovább!

Az égben Isten vezet egy Nagy Könyvet, amelyben minden matematikai probléma elegáns megoldása megtalálható.

Rossz az öregség, ha butasággal párosul.