Laurent Gounelle

A szabadság bennünk van. Belülről kell fakadnia. Ne kívülről várd!

Úgy is lehet nézni az életet, mint ami tele van kikerülendő kelepcékkel, de úgy is, mint egy hatalmas játszóteret, ahol minden sarkon új kaland vár.

Senki sem lehet boldog addig, amíg más emberek vagy események áldozatának érzi magát. Nagyon fontos megértenie, hogy az ember mindig maga dönt az életéről, bárhogyan alakul is. (...) A saját életének maga az igazgatója. Ön a parancsnok.

A kihívás összpontosításra ösztönöz, arra, hogy csináljunk bármit, a legjobbat hozzuk ki magunkból.

Az ember nagyon ragaszkodik ahhoz, amiben hisz. Nem az igazságot keresi, hanem az egyensúly valamilyen formáját, és a hite elemeire alapozva egy nagyjából egységes világot épít maga köré, amitől megnyugszik, és amihez azután körömszakadtáig ragaszkodik.

Nem ugyanaz végighallgatni egy információt, vagy megkeresni az eredeti forrást. (...) Az ember különben sem akkor fejlődik, amikor előadásokat hallgat, hanem amikor végigcsinál, megél valamit, és tapasztalatokat szerez.

Más, ha a kérését, és más, ha a személyét utasítják vissza: innen ered a félelme is. Ha nem teljesítik a kérését, ez még nem jelenti azt, hogy nem szeretik vagy nem tisztelik önt. (...) A legtöbb félelem puszta agyszülemény. (...) Az egyik legalapvetőbb képesség, hogy tudjunk másoktól kérni. Minden sikeres ember birtokában van ennek a képességnek.

Az emberek szívesen tetszelegnek a nemtörődömségben, de csak akkor teljesedhetnek ki, akkor lesznek vidámak, ha igényessé válnak önmagukkal szemben. Akkor lesz valaki boldog, ha mindent a legjobb tudása szerint végez el, a kudarcok után feláll, és újra kezdi, amit akart.

Sose hidd el, ha valaki azt mondja neked, hogy úgyse fogod tudni megcsinálni. A saját életedről mindig neked kell döntened.

Környezetünk véleményének vagy bizonyos átélt eseményeknek a hatására öntudatlanul is tévképzeteket fejlesztünk ki önmagunkról.

Akkor élünk sikeresen, ha vágyaink szerint élünk, mindig a saját értékrendszerünknek megfelelően cselekszünk. (...) Áldozatot hozhatunk másokért és végtelen alázattal tehetünk valamit az emberiségért, bármi csekélység is legyen az. Egy szélnek eresztett madártoll. Egy mosoly.

Az anyagi jólét önmagában nem szül boldogságot, de hiánya sokszor megkeseríti a mindennapokat.

Mindannyiunknak vannak jó és rossz tulajdonságaink, és az fog közülük eluralkodni, megerősödni, amelyikre a figyelem összpontosul.

Azok, akik sokszor csalódnak az emberekben, megkeményítik a szívüket, és elhatározzák, soha többé semmit nem várnak a többiektől, hogy ne kelljen újra csalódniuk.

Ha csak akkor szeretünk valakit, ha a mi értékrendünk szerint él és cselekszik, az nem szeretet. (...) Mindenkinek a maga életét kell élnie. Persze, figyelni kell egymásra, különösen arra, hogy ne ártsunk senkinek, de lehetetlen mindenki óhaját teljesíteni, és főleg nem szabad úgy táncolni, ahogy mások fütyülnek. Mindenki a maga döntéseiért felel.