Lucinda Riley

Nincs értelme gyűlölködni vagy hátrafelé nézni. Az egyetlen, aki szenved tőle, az a gyűlölködő maga.

Az élet szerencsejáték, a kocka el van vetve, és abból kell kihoznunk a legtöbbet, ami nekünk jutott.

Amikor az ember egy nap fölébredve rájön, hogy reménytelen a vágyakozás, és arra kezd összpontosítani, amije van, abban a pillanatban indul el a viszonylagos megelégedettség felé vezető úton.

Azt hiszem, a túl okos emberek sokszor ugyanannyit szenvednek, mint azok, akiknek erőlködniük kell (...). Túl sok vagy túl kevés valamiből egyaránt problémát jelenthet.

Ha túl súlyos múltja van az embernek, az ugyanolyan rossz, mintha súlytalan lenne.

Nincs értelme búslakodni azon, ami volt, inkább örömmel kell fogadni azt, ami jön.

Az állatoknak és az embereknek saját sorsuk van. Nem tehetsz többet, mint hogy a legjobbat adod magadból.

Az élet a megérzésekről szól, némi logikával fűszerezve. Ha ezt a kettőt megfelelő egyensúlyba tudod hozni, általában helyesen döntesz majd.

A természetben semmi sem biztonságos, (...) még az emberek sem... a föld önmagukat megteremtő urai. Arrogánsan azt hisszük, hogy legyőzhetetlenek vagyunk. Pedig számtalanszor láttam már, ahogy az istenek egyetlen erőteljes leheletükkel több ezer embert pusztítanak el egy-egy tornádó vagy hurrikán során.

Nem igazán vagyok oda a macskákért. Önző, karmoló, antiszociális léhűtők, akik mindig ahhoz hűségesek, aki épp eteti őket.

A legtöbb férfi a közönségben nem a komikusok vagy a varieté többi műsorszáma miatt jön a színházba, hanem azért, hogy a gyönyörű lányokon legeltesse a tekintetét, akik hivalkodó ruhákban parádéznak a színpadon.

A fizikai vonzalomnál sokkal többről van szó kettőnk között... a test, a szív és a szellem ritka triumvirátusáról.

Teljes szívemől azt kívántam, bárcsak köddé válhatnék. Soha életemben nem fordult még elő velem, hogy ennyire máshol akarnék lenni, mint ahol éppen vagyok.

Az élet túl rövid ahhoz, hogy egy helyes döntést mérlegelni kezdjünk pusztán az esetleges következményei miatt.