Dmitry Glukhovsky

Amikor öregszik az ember, és már nem tudja forgatni a fejét, valamiért megszűnik a vágy is, hogy forgassa.

- A tévében miért ilyen csodálatos minden? És miért jó mindig minden mindenkinek? Tényleg van ilyen? (...) - Mert a televízió ablak egy másik világra. Csodaország varázslatos birodalmába. Ott minden nagyon-nagyon hasonló ahhoz, ami nálunk van, mégis minden más. Ott az emberek mind boldogok, és mindenkinek minden sikerül. És mindenkinek van elég pénze.

A múzsák szolgálata nem tűri a kapkodást.

Ha a feleséged elhagy, mert nem tudsz élni, az fájdalmas. De amikor tudod, hogy egy másik emberhez ment, amikor rájössz, hogy összehasonlít vele, és hogy te magad is ahhoz a rohadékhoz hasonlíthatod magad, az elviselhetetlen.

Boldog az az ember, aki öregkorában ér fel a csúcsra, és onnan egyenesen az öröklét feneketlenségébe lép. Jaj annak, aki ötvenéves korára elért mindent, és már csak unatkozik.

Az új nem más, mint az elfelejtett régi.

Az emberi lélek nem adja meg magát a gépies mérnökösködésnek, bármilyen szinten valósuljon is meg.

Az ikonfestő nehezen tud áhítattal tekinteni a szent ábrázolásra: ő tudja, hogy a glória mennyei ragyogása csak aranyfüst - piszkos, földi fém.

Félelem és lóvé! Mi kell még egy ország irányításához?

Ne ítéld el az embereket. Az emberek nem bűnösök.

Oda, ahová vágynak, nem tudod elvezetni őket. Nem visszatérni akarnak oda, hanem emlékezni rá.

Mindenki abban hisz, amiben neki kényelmes.

- És miért nem indulsz el? - Csak. Mert az ember beszari. Könnyű elhatározni, de nehéz rászánni magad.

Egyszerűen nem tudod, mit kezdj velem. És akár a világ végére is elküldenél, csak hogy este ne legyek itt.

Meg kell bocsátani neki azt, amit az emberrel művelt, meg kell bocsátani neki a háborút, a tönkretett bolygót, azokat, akiket megöltek. - Ezt nem Ő csinálta. Hanem mi. És utána még kinyújtotta felénk a kezét, hogy kihúzzon bennünket a gödörből. Mi pedig a fogunkkal akaszkodtunk belé. De meg kell, hogy bocsásson nekünk. Nem tudom megbocsát-e. Én az Ő helyében nem bocsátanék meg. Az Atyaisten nem bocsát meg senkinek. Az egész Ószövetség csupa háború meg különleges hadművelet. Ezzel szemben Jézus mindenkinek megbocsátott.