Dmitry Glukhovsky

Az élet tele van összefüggéstelen eseményekkel, amelyek esetleges sorrendben esnek meg velünk, és nincs olyan, hogy minden logikus sorrendben következzen be.

Ha ebben a világban nem nyilvánulna meg az isteni akarat, akkor ez azt jelentené, hogy mi, emberek önmagunkra vagyunk hagyatva, és a létezésünk minden értelem nélkül való, és nincs semmi ok, hogy folytassuk azt... ez azt jelentené, hogy teljesen egyedül vagyunk, és nincs, aki gondoskodjon rólunk. Ez azt jelentené, hogy káoszba süllyedünk, és szemernyi remény sincs a fényre az alagút végén... egy ilyen világban rettenetes élni. Egy ilyen világban lehetetlen élni.

A hit a mi igaz Istenünkben, Jehovában az a gyógyír, amelytől a te szemeid tágra nyílnak, és meglátják az igazi világot, mivel fizikailag látó vagy, de lelkileg vak.

Az ember (...) ételeket semmisít meg, és szart termel, egész életében szinte zavartalanul működik, s nincs benne semmilyen értelem, már ha az "értelem" szón valamilyen végső célt értünk. Az értelem maga a processzus: minél több ételt elpusztítani, minél hamarabb feldolgozni, és kipréselni a maradékot, minden, ami megmaradt a gőzölgő disznósültekből, lédús párolt gombákból, foszlós lepényekből - most romlott és tisztátalan.

Soha semmit nem teszek ok nélkül. Lehet, hogy egynémely cselekedetem a szemedben értelmetlennek, sőt esztelennek látszik. De van értelmük, legfeljebb nem éred fel ésszel, mivel a te világfelfogásod és értelmezésed véges.

Verd szét az órádat, és meg fogod látni, mivé válik az idő, ez nagyon érdekes. Megváltozik, és többé nem ismersz rá. Többé nem aprózódik el, nem hasad szét darabokra, órákra, percekre, másodpercekre. Az idő olyan, mint a higany: széttörheted, de újra nyomban összeáll, újra homogénné, alaktalanná válik. Az emberek megszelídítették, a zsebóráik és stoppereik láncára akaszthatták, és azok számára, akik így láncon tartják, egyformán telik. De próbáld csak meg, szabadítsd ki, és meglátod: minden egyes ember számára másként telik majd, van, akinek lassan, vánszorogva, elszívott cigarettákkal, be- és kilégzésekkel mérve, másoknak meg vágtat, és csak leélt életekkel mérhetni meg.

Az emlékkép (...) csupán mélyebbre került, ahogy a testbe fúródott és idejében ki nem húzott tű ássa magát mélyebbre. Ahogy egy repesz vándorol a testben. Eleinte elrejtőzik és megáll, nem okoz szenvedést és nem jelez, de aztán egyszer csak váratlan erővel mozgásba lendül, elindul pusztító útjára az artériákon, idegdúcokon keresztül, felhasítja az életfontosságú szerveket, és elviselhetetlen kínokra kárhoztatja hordozóját.

Azt hiszed, te mindenkinél többet tudsz? Az, hogy idáig nem találkoztál varázslóval, sőt nem is hallottál róluk, még nem jelenti azt, hogy nincsenek.

Ismered a tejbe esett béka tanmeséjét? Két béka beleesett egy-egy tejjel teli köcsögbe. Az egyikük, a racionálisan gondolkodó, idejében felmérte, hogy az ellenállás értelmetlen, és hogy a sorsát nem kerülheti el. És amúgy is van túlvilág, így hát felesleges erőlködni, és hiábavaló áltatnia magát dőre reményekkel. Kinyújtotta hát a lábait, és lesüllyedt a köcsög fenekére. A másik viszont alighanem buta volt, vagy ateista. És nyomban kapálózni kezdett. Gondolhatnánk, minek rángatózik, ha egyszer minden eleve elrendeltetett? De csak kapálózott, kapálózott tovább. Amíg csak a tejet vajjá nem köpülte. És kimászott. Adózzunk hát a társa emlékének, aki idő előtt meghalt a filozófia és a racionális gondolkodás fejlődésének nevében.

Foggal-körömmel kapaszkodunk az életbe, minden erőnkkel ragaszkodunk hozzá, mert bármennyire mondják is a filozófusok és hajtogatják a szektások az ellenkezőjét, lehet, hogy mégsem lesz utána semmi! Nem szeretnénk hinni, nem szeretnénk, de a lelkünk legmélyén tudjuk, hogy így van.

Az élet olyan, mint a metróvonal... mint a sínek. Vannak rajta váltók, amelyek átállítják a síneket. És van végállomás is, de nem egy, hanem több. Van, aki egyszerűen elmegy innen oda, és kész. Van, aki beáll a depóba, megpihenni. Van, aki egy titkos összekötő vonalon átvág egy másik vonalra. Vagyis... végállomás sokféle lehet. De úti célja mindenkinek csak egy lehet! A sajátja! És a síneken minden váltót helyesen kell átállítani ahhoz, hogy éppen az úti célba jusson az ember! Azt tegye, amiért egyáltalán a világra jött.

A Biblia azoknak való, akik nem hisznek. Hogy meggyőzze őket. Ha viszont egyszerűen csak hiszel, és kész, akkor ez az összes mese nem érint.

Az ember egyszerűen van felépítve. A fogaskerekek mindenkinek ugyanolyanok a fejében. Itt van a vágy a jobb életre, itt a félelem, itt a bűntudat. Több fogaskerék pedig nincs is az emberben. A kapzsikat kísértésbe kell vinni, a rettenthetetleneket bűnbe, a lelkiismeretesekre rá kell ijeszteni.