Idézetek dalszövegekből
Tudod, hogy te vagy, akire vártam, Tudom, mi az álmod, a szememmel láttam, De köt a múltad, a görcsöd, a vágyad, Egy illúziókép, egy hazugság a várad.
Elragad minden perc, mit nem élhetek emberként, Csepp eső a nevem, de majd lezúdulok tengerként, Gombokat nyomkodó állatok lettünk mára, És ha elfárad a bolygó, visszazavar majd a fára, Ölelj és imádkozz, mert lepereg az életed, Tanuld meg, hogy a jót szorítsd, a rosszat meg félretedd!
Nem leszek játékszered, Ha már a mindened nem lehetek.
Túl vagyunk egy hosszú filmen, Nem volt unalmas, csak túl komoly. Hiányzott belőle valami, Talán egy fintor vagy mosoly.
Akkor lesz az álom színes, Ha az élet se fekete-fehér. Üres kupéban ér a néger éj, Csekély kedvem setétje mély.
Az ősz ma áprilist játszott, Köldökömbe eső esett. A zöldet unt fák földre ejtik Rőtessárgás színüket.
Az első iszonyú fontos lépés az, hogy megtanulunk állni, állva várni, és így közbejöhet bármi, meg tudsz majd állni. És ennek tényleg hasznát veszed, amikor majd a dolgaidat egymás után teszed.
Az álom lehet jó, vagy pusztító, mint egy vírus.
Ébredj csak, én még álmodom, mondd, kit zavar, ha saját magam átdobom. Ébredj csak, én még álmodom, hiszen az életem az álmaimra áldozom.
Lesüllyedni könnyű, felemelkedni nehéz, hogy ha egyszer lent vagy, már mindenki lenéz. Nem számít, hogy hogy jutsz le, a lényeg az, hogy lent vagy, azt veszed csak észre, hogy a sok haver elhagy.
Megfáradt fejjel számolod a napokat, leraknád az ütőt, de valaki csak adogat, és visszaüt, ha te nem ütsz vissza, és te leszel az, aki ennek a levét issza!
Ott voltál mellettem, mikor más nem. Hányszor mondtad nekem, hogy soha ne adjam fel! És itt vagyok, tudom, amit kell tudnom. Kézen fogva megyek tovább veled az úton.
Neked apró kis jegyzet egy könyvtárban, csak egy fájl vagyok neked a lomtárban, amit kitörölnél, de néha visszaállítod.
Lakatra zárt szerelem, mélyrepülő alagút, berögződve hajtogatod a bajt, a bút. Vonzás törvény, paranoia bimbó, fától az erdőt nem látva, minek fahintó?
Láttam, nem fértél a bőrödbe, felszedtelek téged elsőre. Mi voltunk a világon a legjobbak, ebből semmi nem maradt. Együtt éltünk tíz évet, őrzök rólad néhány fényképet. Ha szembejössz az utcán, nem ismerlek meg, nem talállak, nem is kereslek.
Facebook
Pinterest