Idézetek dalszövegekből
Egyedül maradtál, senki nem tudja, ki voltál, neked tudnod kell, az embered voltam én. Már hideg a kéz, a szemed nem lát, csak néz, neked tudnod kell, az embered voltam én - senki más.
Ha azt mondod: Kezdj új életet! A válasz csak annyi, hogy kettő nem lehet!
Ott álltam az úton, nem tudtam, hová, merre menjek. Kellett, hogy valami jöjjön, történjen velem, az volt a kezdet! Nem találtam otthont, indulok, ha kell, a végtelen útra, nem élhetek másként, állni nem tudok, csak menni újra! Örökmozgó lettem, nem állok sohasem!
Indulni kell, megint, és az álom búcsút int, De őrizd tovább a csodát egy életen át. Indulni kell, megint, újra menetrend szerint, Még egy forint a világ, nem lóghat a láb.
Vajon hol van az a barát, aki valóban belém lát, Aki velem egy hajóban, egy irányban, együtt, egy szelet vár?
Most, hogy meg kéne végre pihennem, most, hogy fáradtnak érzem mindenem, talán még egyszer jónak kéne lennem, aztán jöjjön, aminek jönni kell.
Túl minden álmon, túl az ismeretlenen, egy ajtót nyitottak neked és nekem. Hol két világ összeér, harangok kondulnak, a menny és pokol bennünk egybeolvadnak.
Hej tulipán, tulipán, sóhajtásod messze száll, sebes szárnyán visz a szél, hallják meg, hogy van remény.
Az igazi majd úgy jön el, hogy nem hagy el, és észre sem vennéd. Hogy mióta van ott veled, de úgy szeret, ahogy te szeretnéd.
Az igaziban bízni kell, hinni kell, hogy lesz majd minden szép. De tudod-e, hogy hagyni kell, ha átölel, mikor életedbe lép?
Nincs baj, rossz idő, rossz hely, jön majd és kérni sosem kell. Itt lesz, sötét éjben, zajló viharban, akármi van.
Minden pillanat, tiszta, jó és szép, darabokra hullik, szerteszét. Ha nem süt majd a nap és minden szétszakad, hidd el, a barát veled marad.
Ha az ajtót nem nyitja rám senki, ha a szívem lassabban kezd verni, ha a számon nem megy már le étel, csak miénk lesz az éjjel, még együtt alszunk el.
Az elveszett fiatalokhoz tartozom, akikre ráfagy az illedelmes mosoly, Sokan veszik körül őket, mégis magányosak. Úgy kínoz a kamaszkor, majdnem megfulladok, Ők erősek, én semmi vagyok.
Meséld el, milyen voltam, hogy éltem, hogy daloltam, segíts, hogy emlékezzem, kit szerettem? Mondd azt, hogy minden rendben, nincs baj, és nem kell félnem, s én majd behunyt szemmel emlékezem.
Facebook
Pinterest