Idézetek dalszövegekből
Mit érsz el, ha a tegnapot siratod, ami visszahúz, jobb, ha kirakod. Én azért nevetek, hogy túléljem, mert az életet élni kell, úgy vélem.
Forog a film, mi meg játszunk benne, de ugyanúgy, mintha máshogy lenne. Pörög az élet de maradj állva, mert a gyönyör az emberek legnagyobb álma.
Az egyik szemem sír, a másik nevet. Soha nem feledem a szavaid, soha nem feledem el a neved. Tehetetlenként állok, most a hangom megremeg. Mégis erőt ad a tény, mindig ott leszek veled. Ahogy te is velem.
Van az a pofon, ami nem múlik, mint árnyék a múltban, megbújik.
A való világban élek, és közben arra gondolok, hogy a szabadság egy magányos dolog, hajnalban az utolsó ászra várva és az utolsó utcát nem találva bolyongok, mint a bolondok, akiknek folyik a nyáluk s nem tudják, mi vár rájuk.
De ha süket a füled és örökké vakon látsz, más szemmel is van élet, ha fáj, ne karmolássz! Mert a jég alattad vékony lesz és a gondod kövér, hogyha te sohasem nézel a dolgaid mögé.
Felszín és homály, cukormáz és pompa, a való világ mocska beragadt a torkomba. Üvöltenék néha, de nincs kinek, Most nyíljatok ki hát, süket fülek!
Tv és rádió, blogok, hírek, klipek, klisék azoknak, akik hisznek. Hoznak-visznek, terel a gép, perel a nép, vagy perel a gép és terel a nép.
Egyszer lobban, robban, dobban, ilyen a szerelem! Csak néha fáj, ilyen a szerelem!
Van, akitől menekülök, valakihez futok én, Van, akihez ledőlnék már egy kanapén, Van, akitől félek, pedig szerettem az elején, Kötődnék már valakihez úgy, mint a kollagén.
Fekete szívem vörös fájdalomra éhezik, Szivárvány arcodba fájón beletemetkezik, Fekete hold, fekete ég, fekete erő, Csak rajtad áll, hogy mit hoz ránk a vaksötét jövő!
Lásd a fényt, ne bántsd, mi érted él! Halld a szót, mit föld, az ég beszél. Nézd a bolygót! Oly' tiszta kék. Élj ma úgy, hogy éljen még!
Annyira fáj, hogy nem lehet a kezed a kezemen örökké, A szíved a szívemen, a nyom, ami elkísér, mielőtt mennél. Annyira fáj, hogy nem lehet az időt megfogni, ha kérem, Bármire képes lennék érted, ha fordul az érem.
Te meg kérded, hogy szeretni Úgy kell-e, hogy sokszor mondom: 'Szeretlek', meg más ilyenek, Minek masni a nyers húsokra? Mondd meg nekem, én figyelek.
Te még mindig hiszel a szavakban, Vagy legalább aki kimondja, abban, Ha neked az mentség, felmentelek, Keress másik ellenfelet.
Facebook
Pinterest