Idézetek dalszövegekből
Törékeny jégen járunk. a mélység már vár, elnyel az ár. Egymáshoz ritkán szólunk, hajsza van csak, megállni kár.
Menetel a sok szó át a tereken, Szellemi béklyó, csókol hidegen, Földön és égen mindent hamisító. Az ágyakra járó álszent idegen Fülbemászó, szép és kegyetlen Űrt hagy a szívben, mert csak mulandó, Elszáll a szó, száll a szó.
Semmiben létezem, a helyem kerestem. Fejem százszor betörtem, de nem nőtt be mégsem.
Az ész egy zsarnok, szívedbe lát, tűrnöd kell hát a logikád szavát. Szíved már unja, lázadna már, nem várja tovább a megváltó csodát!
A világot megváltani nem tudom, de nem hagyom, hogy a világ változtasson rajtam. Önmagam - ha kell - gúnyolom, vádolom, de vállalom, hogy nem hagyom ezt másnak.
Láthatod, kemény játék életünk, könnyű préda nem leszünk. Támadunk, védekezünk, vétkezünk. Lépkedünk egyre tovább... mint élő sakkfigurák.
Nappaltól az éjig, árnyéktól a fényig, Szándéktól a célig, szótól a gondolatig, Kezdettől a végig, semmiből az égig, Legutolsó percig, végső pillanatig Egyek vagyunk.
Úrrá teszlek, ha majd a szolgám leszel, ha értem élsz és csak bennem hiszel. Üres zsebbel soha nem kerülhetsz ki győztesen, szélmalomharc lesz az életed nélkülem.
Tartalmát elvesztett, céltalan célok, kötélként fonnak át emberi dolgok. Templomi kapukban néha megállok, magam sem tudom még, hogy mire várok.
Ha meghalnak benned a hangok, elfelejtik az arcod. Egyedül maradsz és fázol, ki véd meg az éjszakától?
Kezeim közül szöknek az évek, arcomra új és új jelet vésnek. Visszaforgatnék oly sok percet, újrajátszanám, mint egy filmet.
Létezel csak, mint egy gép, mint egy hideg fogaskerék. Új idők, ezt így mondják, nem találod, merre menj tovább. Elkopnak mind a szavak, tartalmuk talán igaz marad. Elszállnak mind az évek, és lassan fontos lesz neked, hogy legyen, akihez mész, legyen egy kinyújtott kéz.
Vérzik az éj, mi jöhet még? Hátam mögött tűz ég, elöl szakadék, Vad gyűlölet, hogy létezek, Ezt a bűnöm soha nem bocsájtják meg.
Ha volna választásom, az csakis te lehetnél, Mert nincs is szebb dolog egy nyári szerelemnél, A parti fűben fekve, a csillagunkat csodálva, Így álmodjuk magunkat a földöntúli szobámba, És ha hiányzol néha, csak lehunyom a szememet, Ha azt kérném, hogy maradj itt, mi lenne a felelet? De ne is mondj semmit, álmodozzunk tovább ma, És örökké emlékezzünk majd erre a csodára!
Elvesztett évek, számon kérném én, Ó, de nincs kitől. Más idők jönnek, Kemények és nehezek, Túl a mélyponton várom a holnapot, Én itt vagyok.
Facebook
Pinterest