Idézetek dalszövegekből
Hóvirág vagyok én A világ mezején. Kiáltom a tavasz üzenetét, Hogy kinyíltam, és félek, Mert el kell halnom, hogy benned éljek, Olvad a hó, virágom tépi szét.
Éld azt, amit hazudsz, Hazudd azt, amit élsz. A sorsodat mindig te választod!
Azóta nem létezel, Mióta nem lát két szemem. Aki keres, az megtalál A göncöl ötödik csillagán! Olyan messzire szállok, Ahol hangotok csak egy Néma átok. Miattam ne sírjatok, Egyszer úgyis meghalok. Akkor hat belém az élet, Mikor rájöttem, Egy másik csillagon égek!
Szívem újra dobban most már, Szomjú lelkem forrás partján, Újra van mit vesztenem...
Az üvegre leheltél, ami mindentől megvéd majd, egységet formál, de mindenkor kétségben tart.
Ő is, ő is csak egy volt a sok közül, Ki elhitte, nincsen már egyedül, Ahogy egyedül született, úgy halt meg. Szomja vitte más világba, Mérgek marták, sosem bánta, Bús magány volt az ő barátja.
Akárhányszor elestem, mindig tudtam, fel kell kelnem. Akárhányszor felkeltem, megtanultam, hogy kell esnem.
Nézlek téged, Szemedben A mély bőség. Ami felettünk van, Az ugyanaz az ég. Ha nem lennél, én eltévednék, A földet az égbe, Az eget a földbe, Mélyre temetném. Hajnalom éjjelén Újra rád találnék.
Arra kellek, hogy ne legyél egyedül, engedd el a lelkem, menekül. A kivetett hálód szorul a nyakamon, engedj szabadon!
Én csak úszom az árral, nem zárom be az ajtót. A kulcs legyen nálad. Az, aki tegnap mindent megígért, ledönti holnap a várad.
Most, hogy aludni lefekszem, Kérem az Urat, őrizze lelkem. Ha ezt a világot ma éjjel elhagyom, Lelkemet, Uram, a kezedbe adom.
Megírtam a levelet, szét is tépem - így már jobb, Sírok, de ez olyan könny, amit titokban csak én látok.
Üvegfal, amit előtted építek, Látsz engem, de áttörni nem mered, Én keményebb leszek, mint a kő, Nézhet rám az istennő, Tiltott gyümölcs az életem, Gyere, vegyél, gyere, egyél még belőlem!
Nagyjából csak ennyi, nem történik semmi, Így van ez évek óta, nem fordul semmi se jóra. Nekem is ilyen ma minden, de hidd el, neked se más, Ez a pillanat és ez a perc nem más, csak végállomás.
Mérgezett a föld, sárgul minden, ami zöld, pusztul minden, ami él, lehet, hogy rosszkor születtél.
Facebook
Pinterest