Idézetek dalszövegekből
Csalárdul hazudni, Szívekbe hatolni, Reményre gyújtani, Álmokat rabolni Miért szabad büntetlenül?
Ha suttogva élsz nagy zajban, Nem hallja senki, ha baj van.
Az élet ökle gyomorszájon vágott. Hol van a bátorságod? Ne hidd másnak el, hogy kevés vagy, mert elfogy az erőd napról-napra! Ha nem állsz újból talpra.
Annyit jelent az élet neked, Amennyire értékeled: Félig üres, vagy félig tele, A döntés a tiéd. Élj hát vele!
Szerelmesnek lenni olyan, mint egy álom, amiben a rókát forgatják nyárson.
Az, ami volt, elmúlt rég, nem maradt semmilyen emlékkép. Elmezavar, összekavar, közben beveszek valamit még. Elmentél, elvittél mindent, csak a testem hagytad. Üresen áll, valamire vár, ami lüktet benne, csak a vér.
Persze, nem jó folyton csak menekülni, De megállni még egyedül nem merek. Segítség kéne, ugyanúgy, mint régen, Mikor fiatal voltam, vagy egészen kis gyerek.
És föl kellett állnom akkor is, ha nem ment, Mert ahol én voltam, onnan már nem lehet. Úgy gondoltam, a fájdalom majd múlik, S hogy elhiggyem, csak pár üveg kellett.
Éjjel indultam, a hold se lát, Szép mezők alján, erdőkön át. Csendben lopakodva, ha sötét az ég, nem látja senki sem, a szívemben mi ég.
A szerelmedtől lettem ilyen, Pont ilyen semmilyen, Renden kívüli rang, Kórusban hamis hang.
Nincs már Bennem Kétely Az én helyem Ott van Mindig Ahol Te vagy nekem.
Te vagy a szél a szárnyaimnak, A fény az árnyaimnak, Minden jót megadtál, Örökre megragadtál.
A barátom dolga, hogy ott legyen, ha szükség van, bármit megtegyen, ha eltévedtem, keressen, ha gyűlölöm, akkor szeressen.
Tegnap óta minden más lett, mi addig volt; Nehezebb már, pedig kisebb a súly. A kapuban tétován megállok még, Mintha hinném, hogy felderül, S nem rám zuhan újból az ég.
Bánom, nem bánom, mástól nem várom, Tőled sem várom el. Tettem, megtettem, éltem, ha élhettem, Többet nem értem el. Félek, nem félek, mást már nem kérek: A végét ne rontsam el. Adtam, nem kellett, kértem, nem tellett, Menj Isten "hírivel"!
Facebook
Pinterest