Idézetek dalszövegekből
Mit tegyek még, mi volna elég? Amim volt, már semmiség... De vigyázd a lelkem, Mert a szívem súlyát nem bírná el az ég!
Hazádnak rendületlenül légy híve mindenütt, Ha bántanak is, és ha néha tényleg szíven üt, hogy Lehetne úgy is, ahogy kellene, Ha megharagszom is, mindig érte, nem ellene.
Becsukott ajtód előtt állok idekint, Levetett kalappal, vigyorogva a kínt. - Ki vagy te idegen, mit akarsz még? Nekünk is alig van, nincs segítség.
Ez most egy ilyen nap, Szürkébb már nem lehet. Ez most egy ilyen nap, Az égen a fellegek Kergetik egymást, én meg Állok itt csak szótlanul, Várom, hogy jobb lesz és A vihar majd elvonul...
Amikor ezt az életnek hívott játékot játszod, emlékezz arra, hogy senki nem mondta, hogy igazságos lesz.
Adj még több gázt, nem baj, ha nem fog a fék. Ne is maradjon más belőlem, csak törmelék!
Mikor engem kritizálsz, kicsikét magadat is bántod, Mert görbe tükröt mutatok neked, amiben saját magad látod!
Kellett volna a sorstól egy büdös nagy pofon! Ami akkorát csattan az arcomon, Hogy eszembe sem jut, hogy melyik a rossz út, Valami kéz, ami visszahúz!
Én nem fogom szédíteni a szíved, kalandból a Földanya ölén már így is volt épp elég. És aljas egy szerep lenne, ahogy vetíteném, hogy én jobb lennék itt bárkinél... Ugyan kinél?!
Ez egy ilyen nap, örökké nem süthet. Éjjel sincs fenn a Nap, de reggel majd feltűnhet. Mennyire világos, amikor felébred, én nem tudom, mi vár most, de ha hagynám az egészet, örökké átkoznék minden pillanatot.
Semmi nem lesz többé Olyan, mint rég, A múltam elmúlt, és mielőtt A jövőmet elvennéd, én Nem hagyom magam, Felállok újra meg újra, ha kell, Bárki bármit mondjon, Engem már nem érdekel!
Villanypásztor tereli a digitális nyájat, Ez a sziget lassan tényleg lakhatatlan. Valaki ha megmutatná, hol a kijárat, Az jó lenne, mer' én attól félek, itt ragadtam.
A színpadon csak néhány kék lámpa ég, De emlékszem rá mindig, ahogy a terembe lép, Igazi gyémánt ragyog rajta, kevés a karc, Elvakít a pillanat, s a szívembe mar hamar, Nézek rád, itt persze többen vannak így, Ahol te táncolsz, másnak ott ássák a sírt...
Nem mindig kapod meg, amire vágysz, de ha próbálkozol, olykor megtalálod, ami neked jár.
Minden elmúlt már, mindenért kár. A partról nézem én, hogyha elköszön a szél, semmit sem tehetek én.
Facebook
Pinterest