Idézetek dalszövegekből
Vasbetonba burkolódzik a vérkeringés. A városlakó pulzust tapint, ez nem is kérdés. Míg a millió közömbös kényelemben ül, és a galambokkal szürkül.
Érzékeny bőrömön simogatás-negatívok, A pillanatok, a fényképek eldobhatók, De hátramarad a fólia, ami színtelen, A keretbe visszarögzül a gyötrelem.
A fecskéknek nem kell szólni, mikor kell messze menni, mit kéne dédelgetni, kit kéne egyre óvni.
Vétetlen skorpióméreg, tétlen iszom és nézem, hogy csókolják mások, körbe zárnak a rácsok.
Telnek-múlnak, elszállnak az évek... Megfordulok és ha visszanézek, Visszanézek, nézlek téged.
Úgy lennék film egy ócska szalagon, mely rólad szól, bár nem tudom, mi lesz, ha véget ér.
Hova fogy a levegő, Hol lesz még, Hol az, aki szívemig száll? Kire hagyom ezt a titkot, Most miért inkább más, Lelkem miért bíztam rád, Ha más ölel át?
Tegnap rólad álmodtam, Pedig már régen nem szoktam. Tudom én, lejárt lemez, és Mégis fáj, hogy így van ez.
Érzem, így most ez jó, Ami rég volt, mind elmúlt, és nem kell rá szó Bőröm fújja a szél Bizsereg berezeg ezer és ezeregy sejtem érzi hogy él.
Szabadon szárnyalnék Szabadon táncolnék De sziszegő múltam Kúszik most felém.
Pár másodpercre azt is megértem, mi az a végtelen, de mikor megpróbálom elmagyarázni, az egészet elfeledem.
Soha nem elég jó, és sose lesz elég. Csak elfáradni tudok, pedig élvezni szeretnék.
Csak üldögélek tétlenül, lekapcsolom magam. Bámulok a semmibe, így minden rendbe' van. Míg vesztegel a pillanat, idebent csak pörög egy végtelen magnószalag a szemhéjam mögött.
Teríts még reám egy takarót, légy szíves! Hadd melegítsen fel most, hogy az ágy üres. Alatta piszkálom a gyógyult varratot. Látod, hogy mit teszek? Sebet kapargatok.
Szép nap ez arra, hogy a múltadat végre zsebre tedd, Hogy ne a többin verd le, ha valami fáj, hanem azt gyógyítsd, ami bent beteg. Hiszen jöhet, ami akar, mert ha a szíved a helyén, A sors már nem fosztogat, Beérik a gondolat: Te vagy az, amit neked tartogat!
Facebook
Pinterest