Idézetek dalszövegekből
Az éveink messze szálltak, bennünk nem hoztak változást, én most is oly szépnek látlak, mert a szívemmel nézek rád.
Hogyha én lennék a fény a bánatok útján, Mindig felvillantanék egy kicsi reményt. Mindig arra indulnék, ahol épp várnak, Mindig megvigasztalnám a sok szegényt.
Amíg el nem jöttél értem, oly észrevétlen éltem, mint egy villanás a térben, mint a hangaszál a szélben.
Arcodon a napsugár fényes mosolya, szívedben az ifjúság örök illata. Kívánom, álmaid mindig elérhesd, vágyak szárnyán lelkedet magasba repíthesd. Ragyogjanak fényesen rád a csillagok, kívánok nagyon boldog születésnapot.
Egy mozdulat, egy pillanat, És végre szétszakad a varázslat: Nincs fájdalom, nincs félelem, Nincs többé kőszikla a lelkemen.
Elmenni messze, magasba felrepülni, csapódni kőhöz, üvegként összetörni. Veled, mégis egyedül állni, csak állni szótlan, végleg összeforrva az életen túl, egy csókban.
Két rémálom közt ma veled nevettem, De fáj, hogy reggel te sosem vagy mellettem.
Eleinte a gyom is virág, aztán a virág is szimpla gaz.
Én is úgy indultam el, hogy mélyen a szívemben Szép és sosem fogyó vágyakat őriztem. De száz és száz országúton, száz és száz városban, Száz és száz ölelésben ezerszer változtam.
Szerelem, szerelem, hiányoztál. Szerelem, szerelem, csináld most már ugyanígy. Vagy sehogyan. Menekülj, amikor segíthetnél. Sose nézd, hogy ég, akit megégettél. Ne vegyél többé komolyan. Épp csak érdekelne már, hogy mire jó ez az egész. Mindennap új varázslat és újabb csodatörés.
Már jártunk felhőn túl, Tisztán és piszkosul, Fájt már a tűz, a jég, Mégsem volt még elég. Vad szívünk most is száll, Mint tépett két madár. S bár szürkébb fent a kék, Mégiscsak a miénk.
Ha túl sok volt a dráma, ember tragédiája, vágjál lyukat a kádba.
Sosem voltam elég bátor utat engedni e szavaknak, Ha testem leláncol, hogyan születhettem szabadnak?
Én a szívembe zárok mindenkit, ki megértett, És hitt bennem, engem már csak ez éltet! Eddig sem adtam fel a hitem, ezután se fogom, Akkor sem, ha becsúszik az élettől egy-két pofon.
Egyszerű ember, ennyi vagy a világnak. Szemedbe néztem: szememben a Világ vagy.
Facebook
Pinterest