Idézetek dalszövegekből
Léphetsz egyformán, mit is vársz? Álarcodban már alig látsz. Élhetsz egyformán, hiszed még, De értsd meg, holnap már ez nem elég!
Minek van egy eleje, ha mindig van egy vége? Ahelyett, hogy szorítanád, engedd el végre! Mosolyogj a sötétben, és ha senki se látja, sírni szabad fényes nappal az utcákat járva.
Álomtánc volt, csodavilág, Két parázsból gyönyörű láng, De áruló fényt minden csillag meglát, És nézd, most árnyak földje vár ránk.
Művészet a háború, művészet a szeretet, Művészien etetik meg veletek a szemetet.
A legszebb dallam is csöndet ér, Bárhogy szállt, végül földet ér, De mégis szól, benned él, zenél, Mintha rejteke lennél.
Az álom sorsa az ébredés, De mégis él, mégse tévedés, Szép emlék, és ez nem kevés, Jobban fáj az, ha elvész.
Amikor a szemembe nézel, majd attól a tűztől égsz el, amit te bennem gyújtottál.
Az öngyilkosság nem kiút, az önpusztítás sem az, A sírodon már lényegtelen, virág nő-e vagy a gaz, Nem mindig egyszerű megbékélni önmagaddal.
Én azt mondom, minél hamarabb állj le és nézz szét, Mindenki téved, tedd lejjebb a mércét, Jó tudni, mit tennél máshogy, ha a sors megjutalmazna, Lehet, tegnap hibáztál, de a holnap tegnapja az ma.
Megőrzök mindent itt mélyen a szívemben. Az évek nem múlnak el bennünk nyomtalan. Túl sok mindent mondtál ahhoz, hogy elhiggyem; Ez egy végtelen szerelem.
Az egész életem nem más, mint folytonos várakozás, Öröm válik csalódássá, majd jön a lábadozás. De bármi történik, velem vagy, tartod a lelket bennem, A lelketlen világban ez az, ami elenged engem.
Visszavárlak még, de messze a cél, Messzire sodor el tőled a szél. Ne felejts el, most ne engedj el, Várni fogok rád, csak szabadíts fel.
Szólhatsz rám, még talán szót is fogadnék, Még vár rád a pillanat, most át kell éld, Azt a percet, ami többé nem jön el, Nincs kivétel, nem cserélhetsz senkivel. Hidd el, már félni nem muszáj, Folytatnod kell, hiába fáj.
Nyár van, olvad a málna a számban, Égek egy könnyű lázban, Ha a váll a vállhoz ér! És minden percben nyár van, A csókod pihen az ágyban, Lassan ébresztem, Hátha az ajtóban utolér... És lassan lüktet a város, Ketten falnak egy lángost, Én még semmit sem ettem, Mert szerelmes vagyok beléd...
Nem embert akarok szolgálni, hanem az emberiséget.
Facebook
Pinterest