Idézetek dalszövegekből
Én úgy szerettelek, Hogy szebben nem lehet, S ha nem is voltam mindig veled, Sose voltam ellened, És csak benned hittem, Most csak azt szégyellem, Hogy így is kevés voltam neked.
Elfeledett álmok, tönkrement életek, Szétszakadt családok, fájó történetek, Őszinte szó nem szép, nem őszinte a szép szó, Ne csupán pillanatra, mindhalálig légy jó.
Egy út van, ami előre visz, az összes többi zsákutcába fut, Célba ér, kiben meg van hit, rátalál, ha szeretni tud.
Mint egy szivacs a tejet a piszkos padlóról, úgy törlöd föl kiömlött életemet.
Bocsáss meg mindent magadnak! Hisz egyszer úgyis elévül. Semmi rossz nem tart örökké. Végül megszépül...
Ahonnan jöttél, elillan, Amerre tartasz, sehol még. Az élet a kettő között van, A sors furfangos ajándék.
Sajnálom, ha nem vagyok kéznél, ha szükség lenne rám, Már megbántam, de hidd el, tényleg nem minden az én hibám. Ugyanúgy emberből vagyok, én is elrontom, De megpróbálom, a többi nem feltétlenül az én gondom.
Volt egy első csókunk, igazi, tele voltunk szenvedéllyel, Volt egy közös álom, mámoros, ilyen csak egyszer ér el, Volt egy első éjszaka, tele tűzzel, ahogy rád néztem, És voltál te, akivel én mindezt egyszer átéltem.
Belém szálltál a széllel. Belém láttál egy új lelket tiszta fénnyel. Ugyanaz fáj, ugyanaz bánt, ami eddig megkísértett. Ugyanaz a szív, ugyanaz a test, amit örökké követnék, ha nem tűnsz el.
Fekszel mellettem, az arcod ég. Az elmúló pillanat még bennem él. Olyan jó, kezed még simogat, De lassul már a mozdulat.
Te voltál a hosszútűrő helyettem Pedig úgy éreztem, minden én vagyok Éltél árnyék módra mögöttem De téged hoztak a mennyei címlapok.
Kövesd az álmod, minek más útját járnod? A vészmadár nem repül, hangosan károg, Minden lépéssel közelebb önmagad, Az esőtől csak erősödik benn a mag. Arcodba vág egy baráti szellő, Örülj, hogy őszintén köszönt a teremtő, Ha fáj az emlék, bátran ereszd el, A múlt ördöge a mában nevet fel.
Menjünk, kérlek, mert én még élni akarok, Bebörtönöz a sorsunk, de legyünk végre szabadok! A dolgok körülötted elrontják a holnapot, továbbállnak és kívánnak szép tegnapot. Értelmetlen életed érvágásra élezve, kilátásom képtelen korátokra képezve, a kezeink lefogva, érintésre éhezve, a szívünk darabokban, az életünk már szétszedte.
Hogyha rossz úton jársz, sohase feledd, A fölöttes erő átjár és mindig ott lesz veled, Csak tedd össze a kezed és nézz fel az égre, Csak akkor essél térdre, mikor már mindennek vége.
Az élet attól lesz szép, hogy éled minden percét, és attól lesz más, ha látod, milyen csodás.
Facebook
Pinterest