Idézetek dalszövegekből
Itt vagyunk, ki tudja, kit ki hívott, mégis itt vagyunk, sokáig itt leszünk, Szárnyalunk, mint földre tévedt égben járó angyalok, és néha szenvedünk, Álmodunk, a tények szürke tengerétől elfutunk, ezek vagyunk, Hiszen van még időnk, azért se változunk.
A végtelenhez mérve szinte nem is létezünk, A csillagévek óráin egy perc az életünk. Az ember önmagában semmit nem ér, S ha nincsen barátunk, elvisz a szél.
Egy mosolyba bújva még most is az arcodra fagynék, Veled álmodni könnyebb, mint egyedül ébren, vagy valaki mással.
Tépd el az időt, törd el a múltat, Gondold azt, hogy mától fogva élsz! Könnyfényű hűs patak lemossa arcodat, És ha onnan majd visszatérsz, Egy új útra megtisztulva lépsz.
A kulcs, ami a mennyet nyitja A pokolba is jó, fordítva. A kulcs, ami a pokolba jó Az igazából a mennyből való.
Egy pillanat, mit kértem, az utolsó szó jogát, egy árva, sárga képet, a múlt időnek nyomát. Lenne itt egy élet, mit félni kéne talán, de nincsenek emlékek, nem volt gyerekszobám.
Ölelkezünk a fényben, Aztán a hullámok közé futunk, És eltűnünk a messzeségben, De a homlokom Addig hozzád nyomom, A te homlokodhoz az enyém, Aztán belenézek a szemedbe, Te meg visszanézel belém.
Aki mindig szeret, az sosem szeret igazán, Aki mindig nevet, annak valami nagyon fáj.
Fura az élet, bár gyakran elvesz, jutalmad mindig, hogy újra kezdhetsz. Csillogó gyémántod köddé fakul, majd öledbe hullik váratlanul.
Ringat egy bölcső, játék a kertben, suhanó tájak, első szerelmek, felnőtt vagy végre, sodor egy örvény, megkopott évek, és végül a Fény.
Ha majd télbe ájulsz, mint az útszéli fák, Te is állva és büszkén csináld! Azt a néhány kis ráncot, amit én tehettem rád, Nagyon köszönöm! Tőlük lettél pont ilyen szép!
Szemed íriszén magunkat látom, Fénylő tükör a döbbenet. Sok életet meguntam már, De most örülök neki, hogy itt lehetek. Túl a bűnön, a megbánáson, Hitem tüzéhez ülök közel, Mellém fekszel, és azt se bánom, Hogy úgy alszol el, ahogy megszoktad már Másvalakivel.
Holnapokba vágysz, Tegnapokba szállsz, Színeket a mában nem találsz. Jobb napokra vársz, Rossz sarokban állsz, De nyerheted a játékot: Csak játssz!
Csak egy nap az élet s ez már a délután. Kúsznak az árnyak az otthonom falán.
Nem ilyen világot képzeltél, de a csábítás hívott, hát engedtél. Most koponyád csöndjében némán ülsz és utazol valahol, magányod szelíden átkarol.
Facebook
Pinterest