Idézetek dalszövegekből
Hol az igazság, hol az érvelés? Hol az álmodás, hol az ébredés? Mind el kell menjünk, nincsen magyarázat. Jó volna tudni, hogy a túloldalon várnak.
Hagyd a szavakat, Így védd az igazad, Aki fecseg, az úgy marad, Hallgatni boldogabb. Hogyha nem teszed, Magadra zárod a ketreced, A szívedet el ne add, Örömöd hallgatag.
Átküzdöm magam minden akadályon, míg az ajtó mögé nem érek. Legyőzöm, ami szembeszáll velünk, és akkor végre eljutok hozzád.
Nem számít, hol vagy, gyere és ments meg! Nem vagyok önmagam, ha nem vagy mellettem - egyedül vagyok.
Most sokáig nem látlak, tudod, pedig nem vehetem le rólad a szemem, lepedőm markolja sóhajod, csak Te mondod így ki a nevem.
Minden, ami szép volt, minden, ami ránk várhat még, már bennünk van rég, a szemünkben ég.
Itt ül az idő a nyakamon, kifogy az út a lábam alól. Akkor is megyek, ha nem akarok, ha nem kísér senki utamon. Arcom mossa eső és szárítja a szél, az ember mindig jobbat remél, porból lettem, s porrá leszek, félek, hogy a ködbe veszek.
Kihullnak kezemből a könyvek a világ magamra hagy mostantól hűvösebb napok jönnek szűkülő időm egyre tágasabb.
A húsunk, a bőrünk, a lelkünk, ha összeér Egy percre is, de ez már csak a miénk. Ha ez a szerelem, már ne félj, Fogom a kezed, hogy el ne szédüljél.
Csak egy nap az élet és lassan bealkonyul. A játéknak vége s a függöny lehull.
Virágok közt veled lenni, tudom, szép volna, kedvesem. Virág sincsen, te sem vagy már, miért hagytuk, hogy így legyen?
Sietni kéne, testvér, Szeretni, lenni, élni, A halállal nem békélni meg.
Csak bámul és etet, A könnyeken nevet, Ő arctalan lehet, Ő gyűlölve szeret.
Túl gyorsan és túl korán talált rá az élet, Adott, amit adhatott, kevés jót és szépet. Szürke volt a hétköznap, szürke volt az ünnep, Hosszú évek múltak így, gyakran rá se néztek.
Még engedem, hogy ár sodorja, szél kavarja életem, ameddig jó nekem, De azt hiszem, most van itt a perc, hogy fogd a két kezem, az kell nekem, Mert ha itt vagy velem, a szívem megpihen.
Facebook
Pinterest